Frigyláda

A Szent Frigyláda titka

A szent Frigyláda

 

A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol tűz, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek.

A frigyláda a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén, pedig két mennyei lény, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt Mózeshez.


Frigyláda

 

A frigyládának a Bibliában feljegyzett első története, amikor a Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadók egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitörő tűzfolyam ölte meg.

"És tűz jőve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt. Az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon.

A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energia felhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása, és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszerű erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat, de az Izraellel, nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak.

Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!" 

A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig. Hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult. Előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ez után a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát visszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet.

A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nevű kiliáth-jeárimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike, Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nevű férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen, a frigyládát elhelyező papokat, eksztatikus élmény érte. A ládából kitörő, sűrű fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent.

Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz fűződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babiloniak elűzték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be.

A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott – csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen bűn miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől.

„Ember készítette, de paranormális erők működnek rajta keresztül. Tűz és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszerű angol szerző.

 

 A Frigyláda története 

Indiana Jones és a Frigyláda fosztógatói

 

A frigyláda a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint (Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9) Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Benne őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele.

A bírák korában, Silóban állott. Éli főpap idejében, amikor a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kívánságára a frigyládát a táborba vitték, az izraelitákat Ebenhaezernél megverték, és a frigyláda a filiszteusok hatalmába került. Ezek Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel azt, de miután dögvész ütött ki köztük, ezt a frigyládán székelő istenség haragjának tekintették, és a frigyládát Béth Semesbe az izraelitáknak visszaküldték (Sám. I. 4. 5. 5.) Béth Semesből Kirjath Jearimba, és Giboába került, míg végre Dávid király Jeruzsálembe vitette, ahol ott is maradt, annak első elpusztításáig.

A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és a szentély („Szentek Szentje”) legbelsejében őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie.

Hol van a frigyláda? A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van, ha megvan egyáltalán.

Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyeztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35. 3)

Ezt követően a frigyláda eltűnik a színről. Amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babiloni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmány jegyzékben.

A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot.

1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyeletét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról, hogy a titkos kamra, a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.

 

Szentek Szentje

 

1. Itt lehetett a Szentek Szentje. A frigyláda rejtekhelye a rabbikus hagyomány szerint ez alatt a pont alatt van, mélyen a hegy belsejében.

2. A Fa Termének körülbelüli helye a Jézus korabeli templomban. A papok emlékezete szerint itt nyílt a bejárata annak az eltömött, "mély és kanyargós" folyosónak, amely a frigyláda rejtekhelyére vezet.

Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található.

Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk.

1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány.

 

Hamisított sziklarajz

 

Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi feltűnést, hogy azt állította, ő adta az ötletet Spielberg számára, hőse, Indiana Jones megformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia.

A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nevű városban.

A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszerű tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelmű bizonyítékot szerezni.

A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés a zsidók és keresztények, valamint az ezoterikus érdeklődésű emberek, valamint a kalandvágyó kutatók és történészek körében.

Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája… nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla, és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.

A Figyláda vándorlása


 

A Frigyláda valamikor Kr.e. 1250 és 1240 között, az egyiptomi kivonulás utáni második év első hónapjában készült a Sínai-hegy lábánál, az Úr útmutatásai alapján. A 40 éves vándorlás alatt mindvégig az izraeliek táborában volt, egy szentélynek nevezett sátorban.

Kr.e. 1210 tájékán, Mózes halálát követően, az izraeliek a frigyláda erejének segítségével átkeltek a Jordán folyón, majd elfoglalták Jerikót.

Kr.e. 1210 és 1060 között az ereklyét egy Silónak nevezett szent helyre vitték.

Kr.e. 1060 táján, az Ében-Ézeri csata során az izraeliek vereséget szenvedtek, és a Frigyláda a filiszteusokhoz került, akik Asdódba szállították, de itt a Frigyláda ereje lerombolta szentélyük szobrait, és súlyos betegségeket idézett elő. A láda innen Gáthba került, ahol majd 7 hónappal később a Frigyláda okozta veszteségek miatt a filiszteusok visszaküldték a szent ereklyét az izraelieknek Béth-Semesbe, ahonnét a zsidó főpapok a megfelelő óvintézkedésekkel elszállították Kiliáth Jeárimba, egy Abinádáb nevű férfi házába.

Kr.e. 1000 körül Dávid király ünnepélyes külsőségek között átszállítatta a Frigyládát Jeruzsálembe, ahol egy újabb szent sátorban helyezték el – egészen addig, amíg Dávid fia, Salamon király egy hatalmas templomot nem építtetett, amelybe Kr.e. 995-ben helyezték el a szövetség ládáját. Itt állt a láda több mint háromszáz éven keresztül – sértetlenül.

Kr.e. 687-től egy olyan uralkodó került hatalomra Izraelben a 12 éves Manasszesz személyében, aki 55 évig tartó uralkodása alatt bálványokat állítatott fel Salamon templomának külső szentélyébe, míg a belső szentélybe, a Frigyláda helyére Aser képmását helyezte.

A Frigyládát ekkor a főpapok kimenekítették a templomból, és Kr.e. 680 tájékán elhagyták vele az országot, és a Sínai-félszigeten keresztül visszatértek a csodás tulajdonságú ládával abba az országba, ahonnét annak ereje származott – vagyis Egyiptomba. A zsidó közösség papjaik vezetésével, az Asszuánnal szemben, a Nílus közepén található Elephantine szigetén telepedett le, ahol Kr.e. 650-re megépítették Salamon templomának mását, egy 30x9 méteres újabb templomot, ahol a Frigyláda 70 évig háborítatlanul lehetett.

Kr.e. 625-ben II. Kambüszész perzsa király betört Egyiptomba. Leromboltatta az egyiptomi templomokat, ám az elephantinei zsidó templomot nem rombolta le. Amikor az VI. század végén, Kr.e. 595-589-ben a perzsák uralma megszűnt, Pszamménitosz fáraó utasítására az egyiptomiak bosszúból elűzték a zsidókat és lerombolták a templomukat.

A Frigyládát szállító zsidók és velük együtt közel 2400 fellázadt egyiptomi Meroé város érintésével mintegy 4 hónapnyi vándorlás után megérkezett Szudánba, ahonnét egy újabb háború kivetette őket. Ekkor kétfelé váltak. Az egyik a Takasze folyón, a másik a Níluson haladt, és az etiópiai Kvarában, a Tana-tó közelében telepedtek le. Innen a Frigyláda a Tana-tó egyik szigetére, Tana Kirkosz szigetére került Kr.e. 470 körül, ahol egy sátor (tabernákulum) belsejében őrizték 800 éven keresztül, mígnem tovább vitték Axumba, ahol jelenleg is a Sioni Szűz Mária templomban található, szigorúan elzárva a külvilágtól. 

Legalább 2500 éve senki nem látta.