Atlantisz története

Atlantisz - az elsüllyedt földrész - története

Atlantisz szigete

Atlantisz történelmét két nagy világkorszakra lehet osztani. Az első volt az Aranykor, az "angyalok" korszaka. A másik korszak, ahol az angyalok és "Isten" már nem játszott szerepet a történelemben. Az első korszak maga volt az Éden.

Az Atlantisz nevű elsüllyedt kontinens még ma is a világ egyik legnagyobb rejtélye. Majd mindenki hallott már Atlantisz eltűnéséről, de vajon létezett-e egyáltalán? Az Atlanti-óceán, vagy pedig a Földközi-tenger egyik szigete volt? Afrikához, Amerikához vagy Európához tartozott?

Sok teória született erről, és sok helyen keresték nyomait. Soha nem kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (kb. Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban.

Platón görög filozófus leírása Atlantisz tündökléséről és bukásáról közel 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött.

Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt. Kb. 9000 évvel Szolón (Kr. e. kb. 640-559) előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger… Platón meséje Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléséből ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. Bármily furcsa, e titokzatos földrészről leírás maradt ránk Platónnak köszönhetően, aki Szolóntól és a papoktól hallott Atlantiszról. Egy réges régi háborút elbeszélve ismerhetjük meg a szigetet.

„… Akkoriban, a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek, egy sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia (Afrika) együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről, pedig a túloldalon fekvő egész világrészre... Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom létezett, mely nemcsak az egész szigeten uralkodott, hanem sok más kisebb szigeten, és azon szárazföld egyes részein is. Hatalma ezen kívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig... Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben."

Platón híressé vált szavai ezek, melyet a Timaiosz néven ismert írásában vetett papírra. Az atlantisziak egyik legősibb kolóniája Egyiptomban volt, melynek kultúrája kezdetben megegyezett az atlantisziéval.

9000 évvel korábban háború tört ki a Heraklész oszlopain kívül és belül lakó valamennyi ember között. Platón városával az élen küzdöttek Atlantisz királyaival. E sziget Afrika és Kisázsia területénél nagyobb volt, földrengések folytán süllyedt el, és Platón idején áthatolhatatlan iszaptömegként akadályozta a tengerre indulókat. Az atlantisziak neveit először az egyiptomiak fordították le saját nyelvükre, Szolón onnan fordította görögre, jelentésük szerint, ezért viselnek az atlantiszi emberek görög neveket.

 

Atlantisz körkörös falai

 

Platón leírása Atlantiszról
 

Az istenek sorsot húzva döntötték el, hogy melyik vidék melyik istené legyen. Atlantisz szigetét Poszeidon nyerte. Szentélyeket, áldozatokat rendezett be magának, csakúgy, mint a többiek. Halandó nőtől származó ivadékait telepítette a szigetre. “ A szigetnek ez a tája ilyen volt: a tenger felől, a sziget közepe táján egy síkság terült el, a hagyomány szerint a legszebb minden síkság közt, s a legtermékenyebb. Továbbhaladva a sziget belseje felé, a síkság közelében, körülbelül ötvenstadionnyi (1 stadion=184m) távolságban emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt a földből születtek: Euénor volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Mikor a lány már férjhez meendő volt, meghalt anyja-apja, Poszeidón pedig szerelemre gyúlva iránta egyesült vele, és azt a dombot, melyen a leány lakott, jól körülkerítette és körös-körül megerősítette. Felváltva kisebb-nagyobb tenger és földgyűrűket vont ugyanis egymás körül: kettőt földből, hármat tengerből - mintha körzővel csinálta volna a sziget közepétől kiindulva, mindenféle egyenlő távolságban, úgyhogy a terület megközelíthetetlenné vált emberek számára, mert hajó és hajózás akkor még nem volt. A közepén fekvő szigetet, isten lévén, könnyen berendezte és felékesítette, két forrásvizet fakasztva a föld alól, egy hideget s egy meleget, s mindenféle terményt is bőségesen sarjasztott a földből. Fiúgyermekből öt ikerpárt nemzett és nevelt fel, és az egész Atlantiszt tíz részre osztva, a legidősebb párból az elsőszülöttnek adta anyja, Kleitó lakhelyét és a körülötte fekvő tájékot - ez volt a legnagyobb és a legjobb rész. Őt a többiek királyává tette, de a többit is uralkodóvá tette, hiszen mindegyiknek sok ember fölötti uralmat és nagy kiterjedésű földet juttatott. Nevet is adott mindegyiküknek, a legidősebbnek, a királynak azt, amelyről az egész sziget és tenger elneveztetett- tudni illik az Atlanti-tenger,- mert Atlasz volt a neve. Utána született ikerfivérének, aki a sziget szélét nyerte osztályrészül Heraklész oszlopaitól addig a földig, melyet azon a vidéken ma gadeirainak hívnak, görögül az Eumélosz, az ottani nyelven a Gadeirosz nevet adta, s róla nevezték el a vidéket is. A második párból az egyiket Amphérésznek, a másiknak Euaimonnak nevezték el; a harmadikból az előbb születettnek a Mnészeusz, az utóbbinak az Autokhton nevet adta; a negyedik párból az idosebbet Elasziposznak, az ifjabbat Mésztornak nevezte el; végül az ötödik párban az idősebbiknek az Azaész, a fiatalabbnak a Diaprepész nevet adta. Mindezek maguk is és utódaik is nemzedéken át lakoztak ott, uralkodván a tenger és sok más szigetén is, Egyiptomig és Türrhéniáig.

Atlasztól szépszámú és egyéb tagjaiban is tekintélyes nemzedék származott. Király mindig a legidősebb volt, aki ivadékai közül ismét a legidősebbnek adta át az uralkodást, s így őrizték meg a királyi méltóságot sok nemzedéken át. Gazdagságot is szereztek akkorát, amekkora királyi családban sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz egykönnyen, s el voltak látva mindennel, amit csak a városban és az ország más részén szükséges volt megszerezniük. Mert sok minden jött be hozzájuk uralmuk következtében kívülről, de a legtöbb dolgot, ami az élet fenntartásához szükséges, maga a sziget megadta; először is, ami szilárd és olvadékony ércet csak előtár a bányászat, köztük olyat is, aminek ugyan ma csak a neve van meg, de akkor a puszta névnél több volt, tudniillik az oreikhalkoszt, melyet a sziget sok helyén bányásztak a földből, s mely az akkori fémek között-az aranyat kivéve- a legbecsesebb volt. Továbbá, amit csak erdő az ácsok munkájához adhat, gazdagon adott mindent, s bőségesen táplálta az állatokat; a házi és vadállatokat. Ezért elefánt is nagy számmal volt a szigeten; mert legelő nemcsak azoknak az állatoknak jutott bőven melyek a mocsarakban, a tavakban, a folyókban vagy a hegyeken, vagy a síkságokon élnek, hanem ugyanígy ennek is, amely természettől a legnagyobb és legfalánkabb. Ezenkívül ami jó illatút csak terem ma is a föld, gyökeret, füvet, fát, nedveket, szivárogjanak bár virágokból vagy gyümölcsökből, azt ott is megteremtette és dúsan növelte. De hozott gyümölcsöt és száraz gyümölcsöt is, amely táplálékul szolgál, és mindazt, amit a kenyér mellett fogyasztunk, s amit közös néven zöldségnek nevezünk: és azt a fán termő gyümölcsöt, mely italt, ételt, olajat ad ( talán a kókusz) ; és a gyümölcsfának azt a nehezen megőrizhető gyümölcsét (bizonnyal az almát) , amely játékul és gyönyörűségünkre szolgál, és mindazt, amit a tele gyomor serkentésére étkezés után bágyadtság jóleső ellenszeréül adunk - mindezeket a napfényben fürdő sziget csodaszép példányokban és határtalan tömegben teremte.

Mindezt megkapva a földtől, templomokat, királyi palotákat, kikötőket, hajógyárakat építettek, s az egész országot a következő módon rendezték be. Először is áthidalták azokat a tengergyűrűket, amelyek a régi anyaváros körül voltak, hogy utat csináljanak kifelé és a királyi palota felé. A királyi palotát mindjárt kezdetben istenüknek és őseiknek ezen a letelepülési helyén építették fel, s egyik nemzedék a másiktól átvéve, a már meglevő pompát tovább díszítve, lehetőleg mindig felülmúlta elődjét, míg csak a palotát - nagysága és a mű szépsége tekintetében . bámulatossá nem tették. Ástak ugyanis a tengertől legkülső gyűrűig egy csatornát, mely három plethron széles, száz láb mély, ötven stadion hosszú volt, és lehetővé tették a hajózást a tengertől odáig - mint valami kikötobe, - kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is befuthassanak. De ez még nem minden. Átvágták a tengergyűrűket elválasztó földgyűrűket is a hidak közelében, annyira, hogy egy háromsor-evezősnek átjárója legyen egyikből a másikra, de be is födték ezeket az átjárókat, úgyhogy ezek alatt az áthidalások alatt lehetett hajózni, mert e földgyűrűk oldalfalai elég magasan kiemelkedtek a tengerből. A legnagyobb vízgyűrű, melybe a tenger vizét bevezették, három stadion széles volt, a következő földgyűrű vele egyenlő; a második gyűrűpárnak a vizes gyűrűje két stadion széles, a száraz pedig ismét ezzel egyenlő volt; végül a középen elterülő sziget körüli vízgyűrű egy stadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt stadion volt az átmérője. A szigetet, a gyűrűket és a hidat, mely egyplethronnyi széles volt, körös-körül teljesen körülvették kőfallal, a hidakon pedig bástyatornyokat és kapukat emeltek mindenütt, ahol a tenger áthatott.

A szükséges követ pedig a középső sziget széléről, körös-körül s a külsőés belső gyűrű mélyéből fejtették, részben feketét, részben pirosat. A kőfejtéssel két üreget vájtak a hajók számára, melyeket maga a szikla fedett be. Az épületek részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették őket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét mint valami kenőccsel, bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van. A királyi palotát a fellegvárban a következőképpen rendezték be. Középen Kleitónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elől, s aranykerítéssel volt körülvéve. Ez volt az a hely, ahol hajdan Poszeidón és Kleitó nemzette, és világra hozta a tíz uralkodó nemzetséget.

Itt rótták le - áldozatul e tíz ősnek - minden évben mind a tíz országrészből és évszakok első terményeit. Magának Poszeidónnak a temploma egy stadion hosszú, három plethron széles, s ennek megfelelő magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot távolról teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak. Ami pedig a belsejét illeti, az elefántcsont tető arannyal, ezüsttel, és oreikhalkosszal volt díszítve, a falakat, oszlopokat és a padlózatot pedig teljes egészében oreikhalkosszal burkolták. Aranyszobrokat állítottak fel a templomban: az istent, amint kocsijára áll és hat szárnyas lovát hajtja, s ő maga oly nagy, hogy feje tetejével a tetőt érinti, körülötte pedig száz Néréisz delfineken - mert az akkoriak szerint ennyien vannak. Ezen kívül azonban még sok más szobor is volt ott, mint magánemberek fogadalmi ajándéka. Kívül, a templom körül tíz király feleségeinek és összes leszármazottainak aranyszobra állt, és magánembereknek és a királyoknak sok más nagy fogadalmi ajándéka a városból és a külső területekről, amelyek fölött e királyok uralkodtak. Az oltár nagyságban e berendezésnek megfelelő volt, éppen úgy a királyi palota: illett a birodalom nagyságához s illett a templom díszes voltához.

A hideg, illetve a meleg vizű forrást, pedig, melyek bőséges ki meríthetetlen, vize kellemessége és kiváló minősége folytán csodálatosan alkalmas volt, úgy használták fel, hogy épületeket emeltek köréjük, s a víz jellegének megfelelően fákat ültettek. Körös-körül medencéket helyeztek el, egyrészt nyitottakat, a szabad ég alatt, másrészt - a meleg fürdők számára - fedett, téli medencéket; külön a királyi családnak, külön a magánembereknek; külön a nőknek, ismét külön a lovaknak s egyéb igavonó állatoknak, mindegyiket ellátva a megfelelő berendezéssel. Az elfolyó vizet részben Poszeidón ligetébe vezették, melynek sokféle fája a föld kitűnősége folytán csodálatosan szép és magas volt, részben a külső övezetekbe, a hidakon elhelyezett vezetékek segítségével.

Itt sok istennek sok templomot meg számos kertet és testgyakorló helyet emeltek, részben csak emberek számára, részben lovas gyakorlatok részére, külön mindegyik szigetgyűrűn: egyébként a nagyobb sziget közepén is volt egy-egy stadion széles elkülönített ló futtató pálya, mely hosszában körülhúzódott az egész gyűrűn, és itt tartották a kocsiversenyeket. Körülötte mindkét oldalon a testőrök nagyobb részének laktanyái voltak: a megbízhatóbbakra a fellegvárhoz közelebb eső kisebbik gyűrűn bízták az őrködést, végül azoknak, akik kitűntek hűségekkel, a fellegváron felül a királyi család közelében adtak lakást. A hajótárolók tele voltak három sorevezős hajókkal és a hozzájuk szükséges felszereléssel, s minden kellően készenlétben állt. A királyi palota körüli városrész tehát így volt elrendezve; ha pedig az ember áthaladt a három külső kikötőn, egy falat talált maga előtt, mely a tengertől kezdve körben haladt, s mindenütt ötvenstadionnyira volt a legnagyobb gyűrűtől és a kikötőtől, és ott zárult össze, ahol a csatornának a tenger felöli torkolata volt. Mindez sok, sűrűn egymás mellett fekvő lakástól volt népes, a csatorna és a legnagyobb kikötő, pedig csak úgy nyüzsgött a mindenünnen érkező hajóktól és kereskedőktől, a kikötő éjjel-nappal mindenféle nyelvű beszédtől és százféle lármától volt hangos. A városra és a régi településre vonatkozó dolgokat tehát elsoroltam, körülbelül úgy, ahogy a papok Szolónnak elmondták.

Próbáljuk meg most már emlékezetünkbe idézni, hogy az ország többi részének milyenek voltak a természeti adottságai, és milyen volt a kormányzása. Először is az egész terület - mint mondják - nagy magasságban feküdt és meredeken emelkedett ki a tengerből: a város körüli része teljesen sík, s ahogy körülvette a várost, úgy vették körül körben a hegyek, melyek lenyúltak egész a tengerig. A síkság egyenletesen sima felszínű volt, s egészében véve hosszúkás alakú, egyik oldala háromezer stadion, a másik, a tenger felől felfelé húzódó oldala, pedig középen kétezer stadion. Ez a terület az egész sziget déli oldalán feküdt, s védve volt az északi széltől. A körülötte emelkedő hegyeket, pedig úgy dicsérik, hogy sok népes falu volt bennük, meg folyók, tavak és rétek, elegendő táplálékul minden házi- és vadállatnak, temérdek erdő, változatos fajták, bármely munkára és mindenféle célra bőséges mennyiségben.

Mármost ez a síkság a természet munkája és sok király gondoskodása folytán hosszú idők során a következőképpen alakult. A természet hosszúkás négyszög alakúra formálta oldalai többnyire egyenletesek voltak, ahol pedig valami fogyatékosságot mutattak, körös-körül árkot ásva kiegyenesítették őket. Az árok mélysége, szélessége, hossza - bizony szinte hihetetlen kimondani is, hogy emberi kéz a többi munkateljesítményen felül ekkorát tudott alkotni, de amit hallottunk, el kell mondanunk, - tehát mondom, a mélysége ameddig leástak, egy plethron, a szélessége mindenütt egy stadion; minthogy pedig az egész síkságot körülvette, hossza ezer stadion volt. Ez az árok fogta fel a hegyekről leömlő vizeket, és körülvéve a síkságot, és a várost mindkétfelől érintve, betorkolt a tengerbe. Felső (a hegyek felé eső) oldalából vagy százlábnyi széles, egyenes csatornákat vágtak a síkságon keresztül, melyek ismét az árokba, de a tenger felöli részbe torkoltak, ezek egymástól százstadionnyira voltak. Rajtuk keresztül szállították hajón a hegyekből a városba a fát s a többi terményt is úgy, hogy egyik csatornából a másikba összekötő csatornákat vágtak keresztben, szintúgy a városhoz is.

Évenként kétszer arattak, télen Zeusz esőit használták fel, nyáron, pedig a földből felbukkanó forrásvizeket vezették a földekre a csatornákból. Ami a népességet illeti, el volt rendelve, hogy a síkságon lakó harcképes férfiak közül telkenként állítsanak egy vezetőt, egy-egy telek nagysága tízszer tíz stadion volt, telek, pedig összesen hatvanezer. Azt mondják, hogy a hegyekben, s az ország többi részén számtalan sok ember élt, s ezek mind vidékek és falvak szerint ezekhez a telkekhez, ezek alá a vezetők alá voltak beosztva.

A törvény úgy rendelkezett, hogy háború esetén minden vezető egy harc szekér kiállításának hatodrészéről gondoskodjon, összesen tehát tízezer szekérről, állítson ki két lovat és lovast, egy pár lovat kocsi nélkül, hozzá egy kocsist, továbbá két nehézfegyverzetű katonát, két-két íjászt, és parittyást, három-három könnyűfegyverzetű katonát kő- és dárdadobásra, végül négy hajóst ez ezerkétszáz hajó ellátására. A királyi város hadügyét így szervezték meg, a többi kilenc területét másképp, amit hosszú volna elsorolni. A hatóságokat és méltóságokat eleve a következőképpen szervezték meg. A maga osztályrészében, a maga városában a tíz király mindegyike ura volt az embereknek és nagyrészt a törvények is: büntethette, kivégeztethette, akit csak akart. A királyoknak egymás közötti hatalmi viszonyát és érintkezését Poszeidón rendelkezései szabták meg, melyeket a hagyomány és egy, ősöktől oreikhalkosz oszlopra vésett felirat őrzött, amely a sziget közepén, Poszeidón templomában állt. Ide minden ötödik, illetve hatodik évben összegyűltek (hogy mind a páros, mind a páratlan számnak megadják a magáét) tanácskoztak a közügyekről és megvizsgálták, nem lépte-e át valamelyikük a hatáskörét. Ha ilyenre akadtak, törvényt ültek. A törvénykezésre készülve előbb a következő biztosítékot adták egymásnak.

Posszeidón ligetében bikák legelésztek szabadon. A tizek egyedül maradva könyörögtek istenükhöz, hogy a neki kedves állatot foghassák meg, majd vaseszköz nélkül, fával és hálóval vadászni kezdtek a bikákra, s amelyeket megfogták, azt az oszlophoz vezették, s a tetejénél, a felirat fölött levágták. Az oszlopon, a törvényen kívül egy esküforma állt, amely súlyos átkot szórt a törvény megszegőire. Mikor szokásaik szerint a bika összes tagját feláldozták, egy vegyítő edényből italt kevertek, és mindegyikükért egy-egy csepp vért hintettek bele. A többi részt tűzbe vetették, de előbb körös-körül megtisztították az oszlopot. Ez után aranycsészékkel merítve a vegyítő edényből és áldozatot loccsantva a tűzbe megesküdtek, hogy az oszlopon álló törvények szerint fognak ítélni és büntetést kiróni, ha valamelyikük korábban áthágta a törvényeket; a jövőt illetően pedig, hogy egyetlen írott rendelkezést sem fognak szándékosan áthágni, nem fognak a törvények ellenére uralkodni, és nem fognak másnak, csak annak, aki atyjuk törvényei szerint uralkodik, engedelmeskedni. Amikor mindegyikük megfogadta ezt a maga és ivadékai nevében, ivott, és a csészét az isten templomának ajándékozta. Ezután a lakomával és egyéb szükséges dolgokkal foglalatoskodtak. Mikor, pedig besötétedett, és az áldozati tűz kialudt, mindnyájan gyönyörű szép sötétkék ruhát öltve leültek a földre, az esküáldozat hamujára, s minden tüzet kioltva a templom körül, éjszaka ítéltek és ítéltettek, ha közülük egyik a másikat törvényszegéssel vádolta. Az ítéleteket, amikor kivilágosodott, aranytáblára írták, s díszköntösükkel együtt elhelyezték a templomban. Az egyes királyok előjogaira vonatkozó sok különleges törvény között a legfontosabbak mégis azok voltak, hogy soha egymás ellen fegyvert nem fognak, hanem inkább mindnyájan segítik egymást, ha közülük valaki valamelyik városban megpróbálná megbuktatni a királyi családot; és hogy, mint elődeik, közösen tanácskoznak háborúról és egyéb ügyekről, az irányítást Atlasz nemzetségére bízva. Halálra azonban a király senkit sem ítélhet rokonai közül, csak ha a tizek több mint fele jónak látja.

Ezt a nagyhatalmat, mely akkor ezen a tájon fennállt, az isten a vidékeink ellen indította, a hagyomány szerint a következő okból. Sok nemzedéken át, amíg az isten (Posszeidón) természete elég erős volt bennük, engedelmeskedtek a törvénynek és jó barátságban éltek a velük rokon, isteni világgal. Páratlan nyugalmat tanúsítottak mind a sors viszontagságaival szemben, mind egymással való érintkezésükben, ezért az erényt kivéve mindent megvetettek, s nem sokat törődtek a múló kincsekkel. Könnyen vették, sőt, mint valami terhet tekintették az aranynak és egyéb javaknak tömegét, s minthogy nem részegedtek meg a gazdagságban való dőzsöléstől, s nem vesztették el önuralmukat, nem is hanyatlottak, hanem józanságukban élesen látták, hogy mindezek a külső javak a kölcsönös szeretet és az erény folytán gyarapodtak, ha ellenben igyekezetük és megbecsülésük a külső javakra irányul, azok is elpusztulnak, s az erény is velük vész. Ennek a gondolkodásmódnak és isteni természetük megmaradásának következtében gyarapodott is minden, amit az előbb felsoroltunk.

De midőn az isteni rész tünedezett bennük, mert gyakran és sok halandó elemmel keveredett, s túlsúlyba kerül az emberi jelleg, nem tudva már jelen javaikat elviselni, elkorcsosultak s éles látású ember szemében bizony hitványnak látszottak, hiszen a legbecsesebb értékeiket elvesztették. Azok szemében persze, akik képtelenek az igazi boldogság felé vezető életet meglátni, épp ekkor tűntek a legszebbnek és legboldogabbnak, amikor már telve voltak igazságtalan kapzsisággal és hatalomvággyal. Az istenek istene, Zeusz, ki törvények szerint uralkodik, minthogy meg tudja látni az ilyesmit, észrevette, hogy egy derék nemzettség ilyen nyomorúságos állapotba jutott, s büntetést akart mérni rájuk, hogy észre térve mértéktartóbbak legyenek. Összehívta hát az összes isteneket, legfenségesebb székhelyükre, amely, a mindenség közepén elhelyezve, lát mindent, ami csak része keletkezésben, és összehívván őket, így szólt hozzájuk…” (A kézirat itt megszakad)

Kövendi Dénes fordítása - Platón összes művei

Atlantisz fénykorában még a SZERETET és az ERŐ egyensúlyban volt. Vagyis tökéletes harmóniában éltek, és ez a harmonikus rezgés tartotta egyensúlyban a Földet is. Ismerték a gyógyítás ősi technikáit, vagyis többek közt a kristálygyógyítást, a fénnyel való gyógyítást és az energiával történő gyógyítást. Azonban, amikor felborult az egyensúly, az erő és a hatalom kezdett túlsúlyba kerülni, az Istenek parancsára – természeti katasztrófák eszközei által - el kellett pusztulnia Atlantisznak.

 

Atlantisz - Mágia - Az atlantiszi gyűrű hatalma

 

Atlantiszi gyűrű

Atlantiszi gyűrű

 

Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben elterjedt használati tárgy.

Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, D’Agrain márki 1860-ban találta Egyiptomban a Királyok Völgyében végzett ásatásai során Jua (vagy Jus) főpap sírjában. A vizsgálatok során kiderült, hogy homokkőből készült. A rajta lévő mintázat egyből felkeltette a megtaláló érdeklődését, mivel sehogyan sem illett az egyiptomi kultúrára jellemző hagyományos motívumokhoz. Az ábra meghatározott geometriai formákból - egyértelműen ezoterikus módon - elrendezett mintát mutatott. A gyűrűt később André de Bélizal francia radiesztéta örökölte, miután feleségül vette D'Agrain márki unokahúgát. Maga a megtaláló azt állította, hogy a gyűrű az ősi Atlantiszról származik, és kora több ezer évre tehető.

Egyes források szerint Roger de Lafforest ezoterikus kutató és író volt az, aki később, már a XX. században rámutatott a gyűrű atlantiszi eredetére. Ugyanakkor az analízis kimutatta, hogy a gyűrű asszuáni homokkőből készült. Így született az a feltételezés, miszerint a gyűrű mintája az egyiptomi kultúra előtti civilizáció terméke, amely vagy ott jött létre, vagy később került oda, de amelynek mindkét esetben az ősi egyiptomiak voltak az örökösei. (Az egyiptomi civilizáció akár az atlantiszival párhuzamosan is létezhetett, kereskedelmi, kulturális és szellemi kapcsolatokat fenntartva.) 

 

Az atlantiszi gyűrű mintázata 

 

André de Bélizal, a modernkori radiesztézia egykori úttörője elsőként végzett komplex radiesztéziai vizsgálatokat a gyűrűn, és már az első pillanatban megértette, hogy rendkívüli erővel és hatáskörrel bíró tárggyal van dolga. Rájött, hogy az egyszerű geometriai formáknak egyenként saját, meghatározott jelentésük és rendeltetésük van, csakúgy, mint a teljes mintázatnak. A gyűrű köralakjának, azaz a forma megválasztásának is lényeges a jelentése. Rajzolata három hosszú téglalapból, hat négyzetből és a formát két oldalról lezáró két háromszögből áll. (Jelenleg némelyik külföldi készítő a hat négyzetet hat kisebb téglalappal, vagy hat mini térbeli piramissal helyettesíti. Emiatt eltérő hatást eddig nem észlelt senki).

 

Atlantiszi gyűrű aranyból és ezüstből

 

A radiesztézia latin eredetű szó, "sugárzásérzékenységet" jelent. E tudomány az embersugárzás, vagy rezgésérzékenységét arra használja, hogy információkat szerezzen a fizikai érzékszervekkel nem észlelhető energetikai jelenségekről.

A radiesztézia egyszerű, leggyakrabban lengő eszközöket használ a mérést végző személy és a mérés objektuma között keletkező rezgéses kölcsönhatás méréséhez.

Bár a mai radiesztézia több ágazatból áll, gyökerei az ősi Egyiptomba nyúlnak vissza, ahol a papoknak fenntartott tudományként segítségével a természet erőit funkcionális célokra tudták felhasználni.

Ennek eszközei voltak, pl. az egyiptomi Karnak inga, a dzsed-oszlop, az Ankh-kereszt, vagy az uasz-jogar, illetve a piramisok, amelyekről még lesz szó.

       Karnak inga       Dzsed-oszlop       Ankh kereszt        Uasz-jogar

Az összegyűjtött eredmények alapján André de Bélizal megállapította, hogy az atlantiszi jelet hordozó gyűrű hatalmas erejű energetikai védőpajzs, amely viselőjét mindennemű külső káros befolyástól megóvja.

Roger de Lafforest emlékezetes interjúgyűjteményt készített az idős André de Bélizallal. Álljon itt egy idézet Roger de Lafforest írásából:

"Valóban e gyűrű melyet valószínűleg Atlantisz lakói, az óegyiptomiak örökhagyói készítettek különleges titok kapuját nyitja ki előttünk, a megmagyarázhatatlan kiválasztottság és védelem titkát, melyet a kiváltságos formák által sugárzott hullámok biztosítanak, védve minden láthatatlan káros külső hatás vagy agresszió ellen. Valóban léteznek olyan ún. alak hullámok, amelyek képesek létrehozni rendíthetetlen védőkorlátot, megállítva és semlegesítve minden olyan erőt, amely például egy lakás vibrációs légkörét vagy lakóinak egyensúlyát megzavarhatná, beleértve egészségüket, esélyeiket, szerencséjüket. Az atlantiszi gyűrű éppen ilyen csodákra képes."

André de Bélizal radiesztéziai kutatásai során a gyűrű következő tulajdonságait írta le:

A gyűrű mintázata elektromágneses (a tűz elemmel azonos) hullámokat sugároz, melyek képesek létrehozni egy, még kideríthetetlen elv szerint aktívan működő védőpajzsot, (tűzkör) megelőzve minden káros energetikai befolyást, mint pl. a geofizikai okok vagy a légkör rezgésének zavaró hatásai. Ide tartozik továbbá bármilyen rossz kívánság, átok, rontás vagy egyéb mágikus agresszió energetikai töltésének közömbösítése (vagy akár transzformálása) is. A védelmet működtető erő emellett tiszteletben tartja szabad akaratunkat, így ha valaki például öngyilkossági tervet fontolgat, a gyűrű nem fogja megakadályozni ennek végrehajtásában. (Tehát csak a kívülről jövő negatív erők ellen véd, a saját belső negativitásunktól nem)

A második tulajdonsága a gyógyítás. Természetesen nem a konkrét organikus sebek gyógyításáról van szó, hanem bizonyos funkciók és az energetikai egyensúly helyreállításáról, illetve fájdalomcsillapításról. (Harmónia helyreállítása)

A harmadik tulajdonsága az intuíció és az érzékszerveken túli érzékelés megerősítése. A gyűrű segít az olyan dimenziókkal való kapcsolatteremtésben, amelyekről eddig csak a metafizikai jelenségek kapcsán hallhattunk információkat. A gyűrű viselője érzékennyé válik bizonyos hatásokra és üzenetekre, melyeket másképpen nem tudott volna érzékelni. (Képességek erősítése)

A gyűrű mintája a hordozó anyagtól függetlenül is működik, így akár ábra formájában is. (Szimbólum)

Itt fontos megjelölni, hogy környezetünkben minden tárgy és alak a saját magára jellemző energiával sugároz, ami pozitív, közömbös, vagy negatív hatással lehet ránk.

E jelenséget a világ számos ősi kultúrkörében felfedezték, és gyakorlati célokra használták. Legismertebbek az egyiptomi piramisok, de más geometriai formák, amulettek, jelek, szimbólumok is elterjedtek.

 

 Piramis alakzat 

Gizai nagy piramis

 

Az egyiptomi piramisok a legtitokzatosabb ember alkotta építményekhez tartoznak. A "piramis" szó jelentése: "a benti tűz". Itt a tűz az egyetemes életerőt jelentheti. A piramisok által generált hatalmas erejű sugárzás több lelkes kutatót és gyógyítót sarkallt munkára.

Az 50-es évek végén nagy visszhangja volt a Karel Drbal cseh feltaláló által épített mini piramisnak, melyben a belehelyezett borotvapenge regenerálódik. A benne tartott pengével akár 200-szor is lehet borotválkozni! (Tehát a piramisforma úgy tűnik, hogy harmonizál, helyreállít)

A mini-piramist a növényi magok csíráztatásához, vagy a benne tárolt vízzel öntözésükhöz is használhatjuk. A piramisban tartott élelmiszer tovább tartja meg frissességét, az íze, pedig javul.


Az atlantiszi gyűrű hatásai - radiesztézia

Energia

Az atlantiszi gyűrűn végzett mérések kimutatták, hogy sugárzása a fényspektrumbeli fehér fénynek felel meg. Tehát magába foglal minden olyan energiát, amely a harmonikus élethez szükséges. Tisztánlátó személyek az emberi aurára gyakorolt pozitív, erősítő hatásáról számolnak be. A tárgyak sugárzására jellemző az áramlás, a mágneses mező bizonyos tulajdonságai, a hőmérséklet változékonysága és a fény egynémely attribútuma, mint pl. a visszaverődés képessége. Ami az alaksugárzást illeti, gyakran nincs jelentősége, milyen anyagból készült egy adott tárgy. Nemritkán még a kívánt eredmény eléréséhez sem szükséges a teljes forma, hanem elegendő csupán annak váza is, mint például a nagy Gizai Piramis oldalfal nélküli kicsinyített mása esetében.

Ahogy már korábban említettem, minden élő szervezetre és tárgyra sajátos sugárzás jellemző, melyet az ember biofizikai eszközökkel tárhat fel és mérhet meg. E sugárzás hullámok formájában zajlik, és annak egyéni hossza a napfény spektrumán belül található. A hullámok hosszának meghatározásához az egyszerűség kedvéért a spektrum színeit rendelték hozzá, ez az ún. radiesztéziai szín. A spektrum színeit továbbá hideg (kék, lila, indigó) és meleg színekre (vörös, narancssárga, sárga) osztjuk. A zöldet, mely a színskálán a meleg és a hideg színek között helyezkedik el, semlegesnek tartjuk. (A csakrák színei is ezek) A további kutatások során kiderült, hogy a spektrum terjedelme túl szűk az összes radiesztéziai szín befogadására, így kiegészítő fehér és fekete színeket rendelték hozzá, továbbá az ultraibolyát és az infravöröset.

A formák sugárzására irányuló kutatások gyakorlati alkalmazása elsősorban a radiesztéziai gyógymódokban érvényesül, a káros mikro rezgésektől való védelemben és a szervezet jótékony rezgésekkel való serkentésében. Tehát a színterápia a megfelelő hosszúságú hullám alkalmazása. (A homeopátia is különböző rezgésekre hat)

Ez a gyógymód az ősi Egyiptomban, Kínában, Indiában és Görögországban is ismert volt és több mint valószínű, hogy az ősi Atlantiszon is. A betegséget a szervezet azon rendellenességének tartották, amely a fény spektrumának egy adott hosszúságú hulláma, tehát egy adott szín sugárzását megakadályozta. E gyógyítás lényege a színek közötti arány visszaállítása. (Ne feledkezzünk meg az emberi test energetikai központjaihoz, a csakrákhoz hozzárendelt színekről sem.)

A modernkori tudományos kutatás történetében az energia továbbítását először a víz hullámaiban figyelték meg. Később a kutatók megállapították, hogy a hangok hullámok formájában terjednek a levegőn keresztül. Nagy áttörést jelentett azon felfedezés, miszerint a fénynek is van hullámmintája, mely térben és időben terjed. A tudósok legutóbb arra jöttek rá, hogy az anyag is elektromágneses hullámokból áll. Már senki sem hiszi, hogy az atomok parányi kemény golyócskákból állnak. Az energia és az információ az, amelyből minden felépül.

Érdekes elméletet mutatott be Dr. Greg Little a "Grand Illusions" című művében, mely magyarázatot hivatott adni különféle paranormális jelenségek keletkezésére. A szerző ugyanis azt feltételezi, hogy az elektromágneses energia spektruma az élet intelligens formáinak forrása, azok, pedig annak különböző szintjeinek lakói.

Az elmélet szerint a Menny rezgései a spektrum egyik szélén, a kozmikus sugárzás határán túl, míg a Pokol (Seól) az ellentétes szélén helyezkedik el, "ahol minden mozgás és rezgés megszűnik".

Seól az Ótestamentum szerint a halottak földje... "amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége, ahol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sűrű sötétség." Jób könyve 10. 22.

Seólt lehetetlen volt ábrázolni, mivel ott soha semmi nem történik. Szó szerint semmi. Olyan, mintha a lélek egyhelyben várakozna, és nem érzékelne időt, fényt, mozgást, egyszerűen egy merev, mozdulatlan állapotban van, és még azt sem tudja ez meddig tart, hiszen nincs idő sem. E hely felfoghatatlan, s emiatt rémisztő. (Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon egy tetszhalott állapotban levő ember ugyanezt érezheti, vagy ő azért érzékel történéseket?)

Idézzük a Szerzőt: "Körülbelül 2000 évvel ezelőtt Isten Földre küldte fiát, hogy megtanítsa az emberiségnek, hogyan kerülje el a Seólt a helyes életvitel által, és eképpen a Mennybe vezető útra léphessen. Az embernek az isteni "fényt" kell választania, a Seól "sötétségét" pedig el kell hárítania oly módon, hogy hozzáhangolódik az elektromágneses spektrum mennyei széléhez..."

Dr. Little írja, hogy az emberek ősidők óta találkoznak különböző formájú angyalokkal és ellenkező beállítottságú más lényekkel is, így számos kultúra kidolgozta azok "tesztelési" módszereit. A tesztelés szerinte ez esetben nem más, mint betekintés abba, hogy az elektromágneses spektrum melyik széléhez állnak közel.

A sötétséghez közel álló intelligens formák az emberi tudat fölötti ellenőrzésre törekednek. Ennek célja az emberi természethez tartozó igazságkeresés megsemmisítése, a tudat gyarmatosítása, akarat nélküli tömegek termelése. Már most tanúi vagyunk annak a széleskörű jelenségnek, mikor az emberek milliói egy hívójelnek szófogadóan engedelmeskedve követnek olyan utasításokat, hogy mit egyenek, mit szeressenek. (Gondoljunk csak a média hatalmára, ami tömegeket irányít tetszés szerint). Félő, hogy e jelenség egyre erősödő tendenciájával szemben egyre nehezebben tudunk ellenállni. Az emberi tudatba való minden ilyen jellegű beavatkozás egyértelműen a fekete mágia területéhez tartozik és szellemi agressziónak minősíthető.

Az atlantiszi gyűrű, pontosabban annak rajzolata, alakja, mint már említettem -, fehér fénnyel sugárzik, fényspektrumának minden színét tartalmazza. Más szóval a gyűrű maga egy "fényobjektum" André de Bélizal kimutatta, hogy a gyűrű hatására kiegyenlítődik az emberi aura.

Tapasztalataira és kísérleteire támaszkodva állította, hogy a gyűrű megmagyarázhatatlan érintetlenséget biztosít viselőjének, védi minden formájú külső agresszió ellen. Később rájött, hogy ennek oka a bizonyos kiváltságos formák által sugárzott, nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem, bár felelőtlenség lenne ezt teljes bizonyossággal állítani) áthatolható védőburok. Ez alatt testi és lelki téren egyaránt érvényesülő jelenséget értett. A külső agresszión kívül a gyűrű védi viselőjét olyan diszharmonizáló befolyásoktól, amely tudatosan vagy nem, saját belső energiáink megzavarásából fakad. Más szóval, szabályozza saját energiamezőnket, melynek maga a gyűrű is része.

A fáraó átka

Tutanhamon halotti maszkja

 

Ezt Howard Carter, Tutanhamon (Tut-Ankh-Amen) sírjának híres felfedezője "saját bőrén" is megtapasztalhatta. Howard Carter, aki már akkor az atlantiszi gyűrű birtokában volt, az 1920-as években ásatásokat vezetett a Királyok Völgyében Lord Carnarvon anyagi és erkölcsi támogatásával. A munkálatokban résztvevő emberek a fáraó sírjának feltárása után nem sokkal titokzatos módon egymás után meghaltak. Az emberek a "Fáraó átkáról" kezdtek beszélni, s az ebben való hitet minden következő haláleset egyre csak erősítette.

Az ásatások bőkezű támogatója elsősorban Lord Carnarvon volt, aki a felfedezés után két hónappal halt meg egy moszkitócsípés okozta elfertőződött seb miatt. Érdekes, hogy a halálos csípés a bal orcáján keletkezett, pontosan azon a helyen, amelyen a fáraót halálos ütés érte! A lord, borotválkozás közben véletlenül megvágta, s ennek következtében a seb elfertőződött. Lord Carnarvon fia beszámolója szerint a kairói szálloda egyik szobájában feküdt a haldokló, és halála pillanatában kialudt minden lámpa. Ahogy a jelenlévők másnap megtudták, e pillanatban Kairó összes lámpája kialudt és egy ideig a város sötétségben maradt. Az elektromos művek nem tudott magyarázatot adni erre a különös áramszünetre. Lord Carnarvon Angliában hagyott kutyája pontosan abban a percben, amikor gazdája Egyiptomban meghalt, keserves vonítás közepette múlt ki. Az egykori újságok állítása szerint "a lord még a sírban karcolta meg magát valami éles tárggyal".

Az embereknek hirtelen eszükbe jutottak a legősibb időkből származó sírfeliratok, melyek a legszörnyűbb sorssal fenyegettek meg "minden halandót, aki a sírt megszentségteleníti". A szentély ajtajára vésett hieroglifa jelentése; "Akik e szent sírba belépnek, rövidesen megérinti Őket a halál szárnya." Howard Carter a sír bejáratán a következő feliratra talált: "Száradjon el annak keze, aki a testemet háborgatja! Pusztuljon, aki nevemre, lakhelyemre és képmásaimra támad!"

Conan Doyle, Lord Carnarvon halálának hírére kijelentette, hogy "Tutanhamon sírját nem lelkek és kísértetek védték, hanem a fáraó papjai által odarendelt elementárok" (mágikus lények).

Lord Carnavont Georges Bénédite, a Louvre Egyiptomi Régészeti Osztályának vezetője követte, aki a sír elhagyása után szédülten esett egy kőrakásra és nyomban meghalt. A kutatócsoport más tagjai is követték őt a halálba: Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Museum Egyiptomi Régészeti Osztályának dolgozója, Carter jobb keze; George Jay Gould, aki közvetlenül a feltárás után látogatott el a sírhoz; Davies, Herbert, Aston, Callender, akik közvetlenül vettek részt a munkálatokban. Az ő haláluk okait a mai napig nem sikerült kideríteni.

További esetek: Aubrey Herbert, Lord Carnarvon öccse, röntgenológus akkor halt meg, mikor úton volt a múmia megvizsgálásához. Evelyn Greely, egy amerikai nő Chicagóba visszatérve hirtelen, a sír látogatását követő napon halt meg. A British Museum egy meg nem nevezett kurátora, aki állítólag a sírból kikerült tárgyakat katalogizálta (bár a múzeum tulajdonába egyetlen tárgy sem került). Laf'feur és Archibald Reid professzorok, akik a fáraó múmiájának kötelékeit kioldották. Winlick és Foucrat professzorok, akik a sír feltárásában és azt követően a múmia körüli munkálatokban vettek részt. Mohammed Ibraham, egyiptomi miniszter, aki 1966-ban autóbalesetben halt meg, közvetlenül az után, hogy engedélyt adott Tutanhamon kollekciójának egy párizsi kiállításon való bemutatására. Hirtelen halállal halt meg Gamal Merhez, a miniszter közvetlen utódja is. A listát egy amerikai archeológusnő zárja, aki a sírt az 1980-as években látogatta meg, és bakteriális infekció következtében hunyt el.

Maga Howard Carter pedig, aki a sír feltárásához legnagyobb mértékben járult hozzá, természetes halállal halt meg 1939-ben, tizenhét évvel a sír feltárása után. A gyűrű azonban a feltárás idején állandóan nála volt. Fontos, hogy a felfedező hitt a gyűrű védőerejében és amulettként használta azt.

 

Hogyan használjuk az atlantiszi gyűrűt? - A kéz ujjai

 

Atlantiszi gyűrű aranyból
 

Belizal vizsgálatai során két dologra figyelt fel: kutatásának eredményeit először a kéz ujjainak asztrológiai megjelöléseivel, utána, pedig a gyűrűn lévő geometriai formák szimbolikájával vetette egybe. Amikor egy meghatározott ujjra húzzuk fel a gyűrűnket az általános, fentebb felsorolt hatásokon túl -, egy adott testrészre is irányítjuk a hatását. 

 

Hüvelykujj - Vénusz

A testre vonatkozóan: a gyűrű hüvelykujjon való viselése saját szervezetünk öngyógyító erőit az alábbi betegségek gyógyítására összpontosíthatja (természetesen az orvosi kezelés kiegészítéseként): köhögés, fulladás, váll fájdalom, fejfájás, asztma, mandulagyulladás, torokfájás, arcidegbénulás.

A gyűrűt a hüvelykujj felső ujjpercére helyezve serkenthetjük a tobozmirigyet, a nyúlt-agyat, a szemeket, a mellet és a fejbőrt.

Az ujjtövön viselve, pedig a csecsemőmirigyet.

A Kirlian-féle fényképen (elektrofotográfia), amely a biomező sugárzását rögzíti, a hüvelykujj a tüdő és a nyirokrendszer állapotát mutatja.

A lelkiekre vonatkozóan: a szépségre való fogékonyság, az akaraterő és az intuíció erősítése, az impulzív reakciók ellenőrzése, belső harmónia.

 

Mutatóujj - Jupiter

A testre vonatkozóan: fej és fogfájás, bőrbetegség, látási zavarok, eszméletvesztés, fájdalomcsillapítás, emésztési zavarok, a máj és a vastagbél működése.

Az ujj végén viselve pozitív hatást gyakorolhat a homlok és az arcüregre.

A mutatóujj Kirlian féle fotója a gerinc, a gerincvelő és a vastagbél állapotát mutatja.

Lelki terület: a világ megértése, az önfejlesztés, a szellemi fejlődés igénye. A gyűrű mutatóujjon való viselése a dohányzásról való leszokáskor is ajánlott.

 

Középső ujj - Szaturnusz

A testre vonatkozóan: szívburokgyulladás, mellkasi nyomásérzés, kézreszketés, láz, orrvérzés, gyomor fájdalmak, túlzott izzadás.

Az ujj felső, köröm közeli részén viselve serkenthetjük a nyelőcsövet és a szervezet vérellátását.

Az ujj közepén viselve a torokra hatunk, az ujjtövön, pedig az orra és a fogakra.

A középső ujj a meridián rendszernek azon részéhez kapcsolódik, amely a vérkeringésért felel.

Lelki terület: A Szaturnusz konszolidál, erősíti a meglévőt, rendszeresít, kikristályosítja az eszméket, önfegyelmet ad. Középső ujjunk a legrejtettebb gondolatainkat és vágyainkat mutatja meg. Segítséget nyújthat pánikbetegségek, hisztéria, álmatlanság és szexuális zavarok esetén.

 

Gyűrűs ujj - A Nap

A testre vonatkozóan: fejfájás a halánték környékén, szédülés, fülzúgás, nátha, megfázás, gégegyulladás, hiperaktivitás csökkenése.

Az ujj középső részén viselve segíthet a migrén gyógyításában.

Az ujjtövön, pedig serkentően hat a máj és az epe működésére.

Kirlian féle fotója a hormonrendszer állapotát mutatja meg.

Lelki terület: A Nap az individualitást, a vitalitást és az alkotó energiát képviseli. A saját akarat kifejezéséért és az önértékelésért felel.

 

Kisujj - Merkúr

A testre vonatkozóan: segíthet szemgyulladás, pajzsmirigyproblémák, a vékonybél működési zavarai és fülfájás esetén, relaxáló, fiatalító hatású.

A kisujj középső része a nemi szervekhez kapcsolódik.

Az ujjtövön való viselés enyhítheti a fülbetegségeket.

Lelki terület: racionális gondolkodás, kommunikáció, a tudás megosztása, memorizálás, logika, kapcsolatteremtés.

Ujjaink, és belső szerveink kapcsolatát leginkább a kínai medicina térképezte fel a me-ridián rendszerről szóló tanban.

 

Röviden - összefoglalva

A hüvelykujj a tüdővel, 
A mutatóujj a vastagbéllel, 
A középső ujj a szívburokkal, 
A gyűrűs ujj a hormonrendszerrel, 
A kisujj, pedig a szívvel és a vékonybéllel áll kapcsolatban.

De ne feledjük, az energia követi a gondolatot. Más szóval: oda áramlik, ahová irányítjuk. Ha konkrét szándékkal viseljük a gyűrűt (vagy akár annak mintázatát karkötő vagy medál formában is), de nem pont a szándékunkhoz hozzárendelt ujjon, elég, ha a célunkra koncentrálunk, vagy esetleg megerősítés formájában kimondjuk magunkban.

 

A gyűrű tisztítása

A vásárlás után a gyűrűt mossuk le vízzel, amelybe egy csipetnyi tengeri sót oldottunk fel. Ezzel azon személyek láthatatlan lenyomatait tisztítjuk le, akik addig a gyűrűt megérinthették. Ettől kezdve ne adjuk más személyek kezébe, mivel a gyűrű tulajdonosa személyes energiamezőjének részévé válik, amely minden egyes embernél egyedi. Ha ez mégis megtörténne, ismételjük meg a fenti tisztító kezelést. Ajánlott a gyűrűt háromhavonta 72 órára a tengeri sót tartalmazó vízbe áztatni.

Ha a gyűrű eredeti fényességét a viselés során elveszítené, használhatjuk a kereskedelemben kapható tisztítószereket, vagy egy kis fogkrémet, esetleg puha ruhadarabbal kis ideig füstölőhamuval dörzsölhetjük. Érdemes figyelni a gyűrű szín-, illetve fényesség változásait testi-lelki állapotunk függvényében. A gyűrű elszíneződésének leggyakoribb oka a bőr savas kémhatásának emelkedése. A bőr naponta átlagosan 430 gramm vizet távolít el az izzadsággal, kb. 4,0-8,0 pH értékben. A gyűrű vagy karkötő besötétülésekor vizsgáljuk meg étrendünket, korlátozzuk a savas ételeket és a tejtermékeket. A stresszhatásra történő változásokat figyeljük meg a gyűrű felületén is.

Az atlantiszi gyűrű teljes felülete fehér fénnyel sugároz, de nyomokban felfedezhető benne minimális zöld pozitív és zöld negatív szín is. Így minden gyűrűnek két pólusa van és nem mindegy, hogy melyik oldalát hordjuk az ujjtő felé.

Mielőtt az új gyűrűt viselni kezdenénk, mérjük meg előbb ingával (vagy kérjünk meg erre egy ingával bánni tudó személyt), hogy melyik oldala pozitív (pontosabban: melyik oldala felel meg a pozitív zöld színnek), és melyik a negatív.

Ehhez fektessük az asztalra a gyűrűt, és az ingát fölötte tartva a következő kérdést tegyük fel; "Milyen pólusa van a gyűrű jelenleg vizsgált oldalának?" Ehhez azt a konvenciót fogadjuk el, miszerint a pozitív oldal megjelölése az inga jobbra való forgásának, a negatív, pedig a baloldalra való forgásnak felel meg. A mérést a biztonság kedvéért ismételjük meg, majd az eredmény alapján a pozitív oldalt jelöljük meg reszelővel. A művelet megismétlésénél viszont a gyűrűt függőlegesen felállítva mérjük meg annak oldalait. (Az ingától azt kérjük, hogy mutassa meg a gyűrű pozitív oldalát.) Ezután a pozitív oldalt mindig az ujjtő felé fordítva viseljük a gyűrűt.

Ahogy említettem, a gyűrű hatása nem helyettesítheti az orvosi kezelést, de kitűnő kiegészítője lehet az orvosi és a természetgyógyászati kezeléseknek. Amikor a gyűrűt a megfelelő ujjra húzzuk fel, egy adott akupunktúrás csatornában, illetve az ujjakon lévő reflexzónákban is energiaáramlást serkentünk. Ez egyrészt beindítja a szervezet saját öngyógyító erőit, másrészt a gyűrű vonzza a finom kozmikus energiákat is.

A kutatók egyfajta antennához hasonlítják a gyűrűt, amely érzékennyé teszi viselőjét a "finom" üzenetekre, illetve segít felfedni parajelenségbeli képességeiket.

Ahogy Rogger de Lafforest írja: "Ami engem illet, úgy vélem, hogy Jua, a főpap egyfajta különleges, vezeték nélküli telefonként használta gyűrűjét, hogy a beavatottakkal tartani tudja a kapcsolatot. A fáraók papjai az atlantisziak misztikus titkainak örökösei olyan hihetetlen módszereket ismertek, amelyeket a modern tudomány csak most kezd felfedezni. A gyűrűt, melynek tulajdonságait igencsak nagy érdeklődéssel tanulmányoztam, a telepátia egyik legnagyobb bizonyítékának tartom."

Nagy a valószínűsége, hogy a gyűrűt nem fogja tudni állandóan viselni. Engedjen magának egy kis időt arra, hogy kitapasztalja, hogyan kell vele élnie. A gyűrűt és a karkötőt inkább felváltva, külön-külön ajánlatos viselni, nem, pedig együtt.

Egy holland használó beszámolója szerint ilyen esetben a karkötő ténylegesen kettétört. Úgy látszik, ez már túl megterhelő volt... Az illető ettől kezdve az ágya mellett tartotta a két darabot, hogy azok két dologra emlékeztessék: 

"ne akarj túl sokat egyszerre" és "bízzál a Felső Énedben." 
 

A karkötő és a lemez  

Az atlantiszi gyűrű mellett az atlantiszi karkötő is népszerűségnek örvend. Ebben az esetben nem tudjuk igénybe venni az ujjakhoz rendelt testrészekről vagy jellemvonásokról való ismereteket, hanem "csak" a minta általános tulajdonságait, ami önmagában sem kevés.

Az atlantiszi minta másik elterjedt hordozója a lapos rézlemez. A terek légkörének harmonizálásához, a monitorok és egyéb elektroszmogot kibocsátó tárgyak káros hatásának semlegesítéséhez használjuk. A lemezt az ágy alá lehet tenni földsugárzás semlegesítése céljából, lehetőleg fix helyre, az észak-déli tengely mentén helyezzük el.

A gyűrű, a karkötő, illetve a lemez két végén lévő háromszögek a Szíriuszt jelképezik, amelynek atlantiszi vonatkozásai vannak. A feltételezések szerint ugyanis onnan érkezett az atlantiszi kultúrát teremtő idegen civilizáció.

A Szíriusz az egyik legfényesebb és legközelebbi csillag, amely tulajdonképpen két csillagból áll: a Szíriusz A-ból és az azt ötvenévenként megkerülő "fehér törpéből", a Szíriusz B-ből. A "fehér törpe" azt jelenti, hogy a csillagra óriási anyagkoncentráció jellemző (minden egyes köbcentimétere a Földön 50 tonnát nyomna). A Szíriusszal számos ősi kultúra foglalkozott, és meglepően sokat tudtak róla. Az ősi egyiptomiak kultikus tiszteletet tanúsítottak a Szíriusz iránt, amelyet feltehetően az atlantisziaktól vettek át.

Az egyiptomi leletek között van egy, a Szíriusz keltén alapuló naptár (holott sokkal egyszerűbb lett volna a Napfelkeltékre vagy a Hold feljöveteleire támaszkodni). E naptár évi ciklusokat mutat harminckétezer évre visszamenőleg...

Az afrikai Maliban élő dogon torzs pontos és alapos ismeretekkel rendelkezik a Szíriuszról, annak pályájáról, gravitációjáról. A Szíriusz A-t Tblo-nak, a Szíriusz B-t pedig Po-Tblo-nak hívják. A Szíriusz B ötvenévenként megkerüli a Szíriusz A-t, amit a dogonok megünnepelnek. E szertartásokhoz több száz éves kellékeket használnak. Tudnak a fehér törpe óriási tömegéről és kicsi méretéről. Nos, a nyugati tudománynak csak 1844 óta van róla tudomása, Wilhelm Bessel königsbergi csillagász felfedezésének köszönhetően. A dogonok mítoszai megelőzve a mai tudományt a még hipotézis fázisában lévő Szíriusz C-ről (Emme-Ya-Tolo) és annak holdjáról (Nyan-Tolo) beszélnek. Az utóbbiról a tudomány még semmit sem tud. A dogonok mítoszai szerint Nommo, az istenember egy bárkán érkezett a földre a Szíriuszról.

Abban, hogy saját népüknek földön kívüli eredetet tulajdonítanak, nincsenek egyedül. Egy maori sámán (tohunga), nemcsak hiszi, hanem egyenesen tudja, hogy ősei a Plejádokból fénysugarakon érkeztek a polinéz szigetekre, ahol emberi formát öltöttek. A szíriuszi származást, pedig több afrikai törzs is magáénak vallja, így a pla malinké, a hottentotta, a bozo, és a bambára.

A feltételezések szerint a gyűrűn lévő háromszögek a Szíriuszról érkező jeleket regisztráló antennák. Nem kizárt, hogy a gyűrű háromszög alakú elemei a piramis energiáját is jelképezik.

A háromszög továbbá fényt, mozgást, életet, bőséget, védelmet szimbolizál és a védőmágia egyik legfontosabb eszközévé vált. (Őseink a bölcsőben ágacskákat helyeztek el háromszög alakban szemmel verés ellen.) Az imákat, megerősítéseket vagy varázsigéket háromszor ismételjük (megfogalmazás, felküldés, lezárás = az eredmény befogadása, vagy Fizikai test – Asztrál test – Mentál test = Háromszoros védelem.)

A háromszög további jelentései: 

múlt – jelen - jövő,

test – lélek - szellem,

Menny - Föld - alsó világ,

teremtés – fenntartás - bomlás


A két háromszög a gyűrűn "Héraklész Oszlopait" (Gibraltár) jelképezte, melyek utat nyitottak Atlantisz felé. A háromszög istenséget, szentséget, gondviselést, védelmet is jelképez.

 

A gyűrű többi geometriai formái:

Négyzet: stabilitás, mozdulatlanság, alap (pl. a piramis alapja), a négy elem (tűz, víz, levegő, föld), az egyenlőség, a pártatlanság, a jog, az igazság, a tartósság. A négyzet és a téglalap a négy világtáj és a négy rendszeres szél megfelelői. (A három téglalap együtt ismét egy négyzetet alkot).

A kör: (gyűrű az atlantiszi minta hordozója): Végtelenség, Egység, Körforgás

Atlantisz - Egyiptom kapcsolata

Atlantisz – Egyiptom kapcsolata

Atlantiszi tudás Egyiptomban
 

Egyiptom vallása és mitológiája Atlantisz ősi napkultuszának egyenes folytatása. A pusztulás előjeleit jó előre látták Atlantiszban, azonban csak kevesen hittek neki. Ezek a kevesek azonban hajóra szálltak, és útnak indultak a világ számos részébe. Egy ilyen atlantiszi menekültekből, elsősorban beavatottakból álló csoport alapította meg a mitikus Isteni Dinasztiát Egyiptomban, és emelte magasabb szintre a törzsi kultúrában élő egyiptomi népet.

Az atlantisziak kiváló építőmesterek voltak, és majdnem mindegyik tanult atlantiszi művelte valamilyen fokon az asztrológiát. Mindezek az ismeretek a későbbi Egyiptomban is elterjedtek. Az Atlantisz leszármazottai által alapított kultúrák mind fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Az egyiptomiak időszámítása a napkörökön alapult.

Az egyik történetben, melyet a X. században jegyzett fel Egyiptomban Abul Hasszán Masz-Udi arab utazó és földrajztudós, egy Saurid nevű királyról esik szó, aki megálmodott egy katasztrófát, majd tudósaival kiszámította, hogy előbb tűz- majd vízáradatnak kell bekövetkeznie. Ekkor piramisokat építtetett, melyekbe ezután bemenekültek a király és a bölcsek könyvekkel, a tudományok ábráival, talizmánjaikkal és mindavval, amit az emberi nem jövője számára meg kellett menteni. Saurid király valószínűleg Osiris-szal, vagy eredeti nevén Usirral azonos, aki az Isteni Dinasztia egyik legnagyobb uralkodója volt.

Szintén ennek a mitikus ősegyiptomi dinasztiának volt a tagja az a Thot nevű fáraó, akit az özönvíz után az írás és bölcsesség isteneként tiszteltek, majd később Hermész Triszmegisztosszal azonosítottak.

 

Thot – Atlantiszi pap


               Thot         

 


A XIII. században egy Gregorios Bar Kochba nevű szerzetes, valószínűleg régebbi hagyományok alapján a következőket jegyezte fel: "Mondják, három Hermész volt, közülük az első (Thot) Felső-Egyiptomban élt, és megjósolta az özönvizet, s mert félt, hogy a tudományok elvesznek, gúlákat épített, amelyekre minden művészetet és mesterséget felrótt, s az után eltemette a tudományok e kincstárát, hogy utódai számára fennmaradjon.”

Atlantisz elsüllyedését a kutatók a vízözönnel hozzák összefüggésbe. Az egyiptomi monda így szól róla.

Ra, az istenek királya tanácsot tartott, mit kellene tenniük a gonosz emberiséggel. Elhatározták, hogy Ra szemét, Hathor istennőt elküldik a rosszak kiirtására. Hathor pusztítani kezdte az embereket, akik a pusztába menekültek. Egy nap alatt nem tudta bevégezni a munkát, ezért visszatért. Ekkor Ra, részvétet érezve a megmaradtak iránt, éjszaka hétezer korsó sörbe egy dedi nevű gyümölcsöt kevert, és a főzetet kiöntötte a földre, úgy, hogy az mintegy négy láb magasan mindent elborított. Mikor Hathor reggel újból elindult, látta a vörös áradatot, és mivel azt hitte, hogy embervér, olyan sokat ivott belőle, hogy már meg sem ismerte az embereket, és dolgavégezetlenül ment haza. Így menekült meg az emberiség a teljes pusztulástól.

 

Hathor


Az egyiptomiak azonban nemcsak egy vízözönről tudtak. A saisi papok megváltozott mozgású égitestekről és az általuk okozott tűz- és vízkatasztrófákról beszéltek Platónnak.

„(…) Sok és sokféle pusztulása volt már az embereknek, és még lesz is; tűztől és víztől a legsúlyosabbak, de ezer egyéb okból más enyhébbek is. Mert az, amiről nálatok is beszélnek, hogy egyszer Phaethón, Héliosz fia, atyja kocsiját befogva – minthogy képtelen volt atyja után hajtani – a földön is felperzselt mindent, s maga is villámsújtottan pusztult el, meseszerűen hangzik, de igaz benne a Föld körül keringő égitestek pályájukról való eltérése, és a földi dolgok nagy időközönként bekövetkező pusztulása a túl sok tűz miatt. (…) Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, s eljött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egyszerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt. Ezért nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályozza a nagyon sekélyes iszap, melyet a süllyedő sziget halmozott fel.” (Kritiasz 22. o.; Timaiosz 113–115, Platón összes művei)

Manetho, egy II. Ptolemaios uralkodása (i.e. 285.-247.) idején élt egyiptomi pap feljegyzései és az úgynevezett Turini papirusz egy mondabeli dinasztiáról beszélnek, mely Menes, az első történelmi fáraó dinasztiája előtt uralkodott Egyiptomban. Ez volt a Sólyom-dinasztia, megalapítói nem mások, mint "Horusnak, az égi sólyomnak, Osiris fiának társai, akik Osiris-szal együtt jöttek Nyugatról", és akiket a turini papirusz "halott félisteneknek" nevez. Manetho szerint ez a dinasztia Menes előtt 5813-ban, a Turini papirusz szerint 5613-ban uralkodott. Ez i.e. 9000 környékét jelenti, mely megegyezik Platón adataival.

Hórusz szeme


Más források szerint először az isteni királyok dinasztiája kormányzott, ez volt az aranykor; utána a félisteneké; s midőn meghaltak, szellemeik vezették a hős dinasztiák uralkodóit. Végül a történelmi fáraók következtek.

Herodotos arról írt, hogy Egyiptom papjai megmutatták neki királyaik szobrát, akik anya nélkül születtek, egymásból jöttek létre, és akik Menes, az első ember-király előtt uralkodtak. Ezek a szobrok Herodotos szerint hatalmas, fából épített kolosszusok voltak, pontosan 345 darab volt belőlük, és mindegyiknek megvolt a maga neve és története.

Az egyiptomi papok biztosították róla Herodotost, hogy soha, egyetlen történetíró sem értheti meg, vagy írhatja le beszámolóját ezekről az emberfölötti királyokról, ha nem tanulmányozza előtte az Istenek Dinasztiájának három nemzedékét, a félisteneket vagy óriásokat, akik a fáraók előtt kormányozták az országot. Ez a három dinasztia volt a Három Faj.

Atlantisz - Felfedezések

Atlantisz – Felfedezések 

Soha nem kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (kb. Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban. Atlantisz létezése nem tény, de nem is alaptalan mese. És nem Platón agyából pattant ki, ugyanis az egyiptomi Középbirodalom idejéből ránk maradt egy ugyanilyen mese.

Egy papirusz, amely ma Szentpétervárott található, elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Ő egy gerendába kapaszkodva partra evickélt egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de egy ujjal sem bántotta. Elmesélte vendégének, hogy a sziget a gazdagság és boldogság földje, régen 75 elégedett sárkány népesítette be, akik közül csak ő egyedül maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó hamarosan megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy "soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik"

 

Atlantisz elhelyezkedése

 

Charles Hapgood (1904-1982) - amerikai történész

Sok régi térkép őrzi a térképészek elképzeléseit és számításait távoli vidékekről. Így a tudósok kétkedve fogadták Charles Hapgood amerikai történész (1904-1982) kővetkeztetéseit, aki az 1960-as években a középkori navigációs térképeket tanulmányozta.

A Kongresszusi Könyvtárban rábukkant egy 1531-ból származó térképre, amely Antarktisz partjait jégmentes szárazföldként tünteti fel. Egészen addig úgy tudták, hogy az óceáni hajózás csak Kr. e. 2000 körül kezdődött, és a tudomány mai állása szerint Antarktiszt 6000 éve jég borítja. Vajon előfordulhatott-e, hogy még azelőtt térképet készítsenek róla?

Hapgood több középkori térképet, ún. portolanót tanulmányozott át, melyek szerint az egyiptomiak előtt több ezer évvel létezett egy nagy tengeri civilizáció. Erről azt írja Hapgood „A tengerek királyainak ősrégi térképei” című művében, olyan nyomtalanul semmisült meg, hogy a számtalan tengerészgeneráció semmiféle nyomot nem talált, aminek alapján a helyét azonosíthatták volna a térképeken. Annak ellenére, hogy Hapgood nem állítja, hogy ez a civilizáció azonos volt Atlantisszal, sok egybeesés támasztja ezt alá…

 

Térkép 1531-ből

 

Heinrich Schliemann (1822-1890)

A Trója és Mükéné romjainak feltárásával világhírnevet szerzett Heinrich Schliemann állítólag a következő feliratot találta a mükénéi Oroszlán-kapu közelében:

"Az egyiptomiak Misortól származnak, Misor pedig a történelmi Thot isten gyermeke. Thot egy atlantiszi pap száműzetésbe vonult fia volt, akinek, miután szerelembe esett Kronosz király lányával, menekülnie kellett. Hosszú évekig vándorolt, míg végül eljutott Egyiptom földjére. Ő építette fel az első saisi templomot, ahol tanítványainak átadta szülőföldje bölcsességét."

Schliemann a nyomára bukkant egy papirusztekercsnek is Szentpétervárott, mely a II. dinasztiabeli Senet fáraó idejéből való. Többek között az áll rajta, hogy Senet fáraó expedíciót küldött nyugatra, azzal a céllal, hogy kutassa fel Atlantisz földjének maradványait, ahonnan 3350 évvel ezelőtt (kb. i. e. 6300) az egyiptomiak ősei elmenekültek, elhozva magukkal szülőföldjük minden bölcsességét. Az expedíció öt évvel később sikertelenül tért vissza.

Ugyanebben a múzeumban, egy másik papiruszon az egyiptomi pap-történész, Manetho szavai találhatóak, aki oly módon utal egy 13.900 éves periódusra, mint Atlantisz bölcseinek (királyainak) uralmára. Ez a papirusz az atlantiszi civilizáció csúcsát az egyiptomi történelem kezdetére, azaz kb. 16.000 évvel ezelőttre teszi.

Paul Schliemann

Amikor Paul Schliemann, a Tróját felfedező archeológus unokája 1912-ben bejelentette, hogy birtokában van néhány atlantiszi leletnek, úgy tűnt, ezzel bebizonyosodik a sziget valamikori létezése. A lelőhelyet ábrázoló, általa rajzolt térkép is nagyjából megfelelt a sziget elhelyezkedéséről és nagyságáról alkotott elképzeléseknek. A sötét ovális vonalak a fővárost jelzik, ahogy Platón is leírta.

 

 Schliemann térképe

 

A váza "felfedezője" Paul Schliemann volt, a nagy autodidakta ásatórégész, Heinrich Schliemann unokája, aki a következőket írta.

Paul Schilemann vázája


"Egy évvel halála előtt nagyapám (Heinrich Schliemann) egy darab papirost és ceruzát kért. Reszkető kezekkel ezeket írta a papírra: Titkos toldalék a lepecsételt köteghez. Törd szét a bagolyfejű vázát. Figyelj a tartalmára, az Atlantiszra vonatkozik."

Paul Schliemann - aki maga is régész volt - elhatározta, hogy folytatja híres nagyapja munkáját. 1909-ben - miként azt a rejtélyes hagyaték parancsolta - letette az ünnepélyes esküt, hogy életét a nagy feladatnak szenteli. Most már kézhez vehette a nagyapja által hátrahagyott papírköteget, amelynek egyik lapján ez állt:

"Arra a következtetésre jutottam, hogy Atlantisz nemcsak egy nagy földrész volt Amerika, Európa és Afrika partjai között, hanem összes kultúránk bölcsője is... Amikor 1837-ben Trója romjait ásattam Hisszarlikban, és a második rétegben a híres Priamosz-kincset megtaláltam, ezek között egy sajátságos külsejű bronzváza is volt. Néhány tárgyon és a bronzvázán főníciai betűkkel rótt felirat betűzhető ki. Ez a felirat pediglen így szól: Chronostól, Atlantisz királyától. Az 1883. évben a Louvre-ban egy olyan gyűjteményre bukkantam, amely a közép-amerikai Tiahuanacoban kiásott tárgyakból állott. Ezek között ugyanolyan formájú és ugyanolyan anyagból készült agyagcserepeket és tárgyakat fedeztem fel, mint amelyeket a Priamosz-kincsek bronzvázájában találtam. Ez a hasonlóság nem lehet véletlen. A fémtárgyakat analizáltattam. A vizsgálat szerint az anyagok platina, alumínium és réz volt; olyan ötvözet, aminőt sehol sem találtak az antik hagyományokban (oreikalchos), és amely még ma is ismeretlen... Mi következik ebből? Az, hogy egy közös helyről kerültek ezekre a lelőhelyekre. A tárgyaimon levő felirat megadta az eredet helyét: Atlantisz!"


Paul Schliemann feljegyzéseiben elmondja, hogy a szentpétervári múzeumban talált ősrégi papirusztekercsen azt olvasta, hogy a II. dinasztiabeli Szet fáraó Kr. e. 4571-ben hajókat küldött nyugat felé, hogy hajósai megtalálják Atlantisz országának nyomait, ahonnan 3500 évvel azelőtt (azaz napjaink előtt 10000 évvel) az egyiptomiak kivándoroltak, magukkal hozván anyaországuk minden bölcsességét. Paul Schliemannt idézve: "...az egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés oly teljes, hogy ezt lehetetlen a véletlennek tulajdonítani. Az egyetlen lehetőség éppen az, amit a legenda mond: egyszer volt egy nagy kontinens, amelyik összekötötte a mostani Új Világot a Régi Világgal. Ez volt az Atlantisz."

A képzelet szüleménye? Az "Atlantisz földjén készült váza" története - annak idején - valóságos sajtószenzáció volt; még a tudósok is elhitték a mesét. Hiszen az "egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés" rejtélye már néhány évszázada foglalkoztatja a világ tudósait: így hát sokan úgy vélték, hogy a szerencsés lelet - a titokzatos váza - révén megoldódott a tudósnemzedékek sorát vitára késztető probléma. Az után persze kiderült, hogy az egész csupán a képzelet szüleménye.

Az "egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés" kérdése azonban ma is foglalkoztatja a kutatókat. A tenger elárasztotta gazdag, boldog szigetről szóló mesét, jól ismerték az egyiptomiak, és megtalálható az indiai mondavilágban is, közelebbről a Mahábhárata című eposzban. A legendák és mítoszok alapjai gyakran bizonyított tények. Sokan, akik Atlantisz után kutattak, ilyen ténynek tekintették a görög Thíra szigetét.

 

Atlantisz újjáéledése - Edgar Cayce (1877-1945)

Az amerikai médium és gyógyító, Edgar Cayce (1877-1945) megjósolta, hogy Atlantisz feltámad, és újból virágzásnak indul. 1940 júniusában így jövendölt, "Atlantisz részei közül Poszeidia lesz az első a felemelkedésben. Nem kell rá sokáig várnunk, 1968-69-ben fog bekövetkezni!" A helyet is pontosan meghatásozta, a Bahamákat!

Igazán csodálatos egybeesés, hogy 1968-ban repülőgépek pilótái a Bahamáknál, Észak-Bimininél arra lettek figyelmesek, hogy a partok mentén épületek emelkednek ki a vízből. A búvárexpedíciók kiderítették, hogy a mederben kőépítmények húzódnak, amelyek hatalmas utakat, falakat, piramisokat, köröket formáznak. Amennyire a beszámolók alapján lehetséges volt, archeológusok feltételezik, hogy a "Bimini utak" emberi alkotások.

 

   bimini utak

 

bimini utak

 

Így magától kínálkozik a feltételezés, hogy Atlantiszt itt kell keresni. Sokáig a Bahamák másik oldalán lévő Sargasso-tengert gondolták az Atlantiszt rejtő tengerrésznek. De a víz alatti "utakat és falakat" évszázadokon keresztül bizonyítékként hozták fel az Európa atlanti vidékén "elsüllyedt város" létezésére. De ily módon minden, ami a tengerben emberkéz alkotta építményre emlékeztet, előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül az "elsüllyedt város" elméletével. Platón Atlantiszról szóló meséje adta az első lökést, de a keresés az óta folyik és folytatódik...

Atlantisz – Nyelvészet 

Az egyiptomi és atlantiszi kultúra kapcsolata mára már csak nyomokban fedezhető fel. Néhány vállalkozó kedvű nyelvész végzett összehasonlításokat a feltételezett atlantiszi eredetű települések nyelveiben, és több hasonlatosságot is felfedeztek.

Az egyik legszembetűnőbb példa egy szóra, amely mind hangzásban, mind jelentésben azonos az Ó-és Újvilág számos, feltehetőleg atlantiszi eredetű nyelvében, az apa, amely mint aht, tata és ata fordul elő nagyon kis eltérésekkel. Az óegyiptomi nyelv szava az apára az atef, ami szintén hasonlóságot mutat. Még szembeszökőbb mindez az anya szóban, amely a különböző nyelvekben, mint ma, mama, mu, am, stb. fordul elő, az óegyiptomi nyelvben mut.  Egy ősi maya könyv, a Popol Vuh így ír:

"Azok, akik bámulják a napkeltét... csak egy nyelvet bírtak, mielőtt nyugatra jöttek. Itt a törzsek nyelve megváltozott; - különbözőképpen beszéltek. Minden, amit hallván megértettek, amikor eljöttek Tulanból, érthetetlenné vált számukra... Ó jaj, mi elhagytuk a beszédünket. A mi nyelvünk egy volt, amikor Tulanból eljöttünk, egy volt az országban, ahol születtünk."

Tulan - A-tulan - Atlan..., a hasonlóság itt is feltűnik. Az aztékok ugyanezt Aztlánként említik.

A szavak hasonlóságán túl más közös emlékek is fellelhetőek. Megtalálható a közös vonás a művészetekben, az ünnepekben, még a játékokban is.

Az azték mítoszok szerint őshazájukból, Aztlánból nyolc törzs vándorolt el. Az ábrázolásokon fallal kerített, hegyek között álló város képe látható egy szigeten, mely pontos mása a Platon által leírt atlantiszi fővárosnak. A város, fallal kerített, és négy út vezet ki belőle, a négy égtájnak megfelelően. Ez a szimbólum, a Napkerék sok népnél megtalálható, többek között az egyiptomi, a kelta és az indián kultúrákban is. 
 

Atlantisz

 

Mítoszok és legendák - Atlantisz pusztulása

Atlantisz – Mítoszok, Legendák

Az atlantisziak ismerték a búzát és a többi gabonafélét. Ennek maradványa többek között az egyiptomi Osiris mítoszban is fellelhető. A dél-amerikai indián kultúrákban szintén isteni eredetűnek és rendkívül fontos momentumnak tartják a gabonát. Mítoszaikban messziről jött, fehér bőrű, szakállas, hosszú fehér ruhába öltözött emberekkel találkozhatunk - ez a leírás többek között az ősi druida papokra is emlékeztet. Ezeket az embereket az indiánok később általában a Napistennel azonosították, mint az Osiris esetében is történt Egyiptomban. A szakállas, fehér istent a perui indiánok Viracocha (a Tenger Habja – Mivel Hajón érkeztek) néven tisztelték, ő tanította meg az embereket az országban vándorolva a földművelésre és a művészetekre.

Egy maja mítosz szerint: Votan - a Popol Vuh-ban Kukulkan - a Tollaskígyó érkezett a tengerentúlról, és megalapította Palenque városát.

Kukulkan neve szintén összefüggésbe hozható a másik nagy atlantiszi eredetű néppel, a keltákkal, akiknek volt egy igen nagy kultúrhérosza, bizonyos Cú Chullainn (kiejtve Kuhulin). Az is elgondolkodtató, hogy a druida papok kígyók leszármazottainak tartották magukat, akárcsak a maja Kukulkan, illetve az egyiptomi fáraók, akiknek homlokán ott trónolt a hatalom jelképeként az uraeus-kígyó.

A kelta mítoszokban bőven találhatunk más megegyezéseket is az atlantiszi eredetre utalóan: a kelták ősei, a Túatha De Dannan népe az "északi szigetekről" érkeztek eredetileg Írország földjére, ahonnan mindenféle különös tudományt örököltek. 

A távoli földről érkezett idegenek a legtöbb mondában azután megpróbálták meghonosítani saját, elveszett kultúrájukat. Utakat, templomokat, városokat építettek, és új törvényeket hoztak. Tudásukat könyv formájában is megpróbálták megőrizni, ezek azonban - úgy tartják, elvesztek - mint Thot könyvei, Virakocha kódexei vagy a druidák legendás Ferilt könyvei.

Az írásos anyagokat egyedül Tibet őrizte meg. Az atlantisziak könyveiket vékony fémlapokból állították össze, ilyen hasonló fémlapok ma is megtalálhatóak a legeldugottabb tibeti kolostorok féltve őrzött kincsei között. A könyvtárak azonban csak a felsőbb kasztbeliek számára voltak fenntartva. A kiválasztott kevesek ezen kívül nagy tudású mesterek és beavatottak segítségével ismerkedhettek meg a világi és okkult tudományokkal. Kiváló építőmesterek voltak, és majdnem mindegyik tanult atlantiszi művelte valamilyen fokon az asztrológiát. Mindezek az ismeretek a későbbi Egyiptomban is elterjedtek. Az Atlantisz leszármazottjai által alapított kultúrák mind fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A legismertebbek az egyiptomiak és az asszírok. Az egyiptomiak időszámítása a napkörökön, az asszíroké a holdon alapult.

 

Vízözön legendája - Atlantisz pusztulása

Atlantisz pusztulása - Vízözön

Vannak, akik komolyan hiszik, hogy az emberiség történelmének egy előző, varázslatokkal, mágiával teljes csodálatos szakaszában hatalmas erőket birtokoltak az emberek. Nem volt szükségük szénhidrogének kitermelésére, a földfelszín erőszakos megbolygatására, ezért nincs látható nyoma tevékenységüknek, ugyanakkor a földgolyó egészén nagyon is egybehangzó ismeretanyag létezik róluk, elsősorban legendákban, mondákban és szórványos tárgyi emlékekben.

Az elmélet hívei szerint az emberiség egykori kiemelkedő vezetői, az atlantiszi mágusok, illetve a velük szembenálló lemuriaiak a hatalomért folytatott vetélkedésük során óvatlanul olyan kozmikus erőket szabadítottak a Földre, mely aztán katasztrófák sorozatát hozta, és csapás, csapás után érte a bolygót. Mások a természeti katasztrófa teóriát vallják, s inkább egy, legalább 10 kilométer átmérőjű meteor becsapódását tartják valószínűnek, amely óriási sebet ejtett a földgolyón, romba döntve a körülbelül 15-17 ezer évvel ezelőtt virágzó kultúrákat.

A sumér eposzokban vízözön előtti városokról esik szó. Az amerikai kontinens 30 indián törzsének mindegyikében tükröződik valamilyen formában a katasztrófa emléke, Alaszka tlingit indiánjai azonban csak árvízről tesznek említést. Babiloni, azték, indiai, burmai, kínai, óceániai szövegekben, mítoszokban is szólnak árvízről, vízözönről, s a baj előrejelzéséről. Atlantisz megszállottjai - Platón híres leírása óta, amelynek forrásaként egyiptomi papokat jelöl meg - főként az Atlanti-óceánt gyanúsítják egy hatalmas földrész bekebelezésével, s azt sejtik, ennek egyik települése valaha a Kanári-szigeteken volt.

Egyes népek időszámítása is azt sugallja, hogy egy kritikus ponttól kezdték mérni az új világidőt. Az ősi indiai naptár kezdőpontja Kr.e. 11 652, a majáké, pedig Kr.e. 11 653.

Geológiai, őslénytani kutatások is arra engednek következtetni, hogy szó szerint egyik napról a másikra is bekövetkeztek kataklizmák a Földön, a szóban forgó időszakban. Világméretű áradás söpört végig a bolygón, s a klíma is megváltozott. Később - a mítoszok szerint - a túlélők előjöttek rejtekhelyükből, s örömmel látták, hogy visszatértek a rég nem látott istenek, új ajándékokkal és tudással.

Lehetséges, hogy egy ómexikói felirat is az egyiptomiakra vonatkozik. Egy Strath nevű washingtoni tudós egy mexikói őserdőben számos romot fedezett fel, melyeknek több feliratát megfejtette.

Az egyik felirat egy száműzött atlantiszi királylányról beszél, akit messze Keletre (esetleg Egyiptomba) küldtek, ahol vezeklésképpen óriási kőkolosszusokat építtetett. Az ókor számára gyakorlatilag Gibraltár a világ végét jelentette. Az Atlanti-óceánban nyugodott le a nap, és a hitvilág ide helyezte a holtak birodalmát, a túlvilágot. Itt keresték az örök élet titkát, az életfát, itt terült el Osiris országa, Amenti, a babiloni Arallu, a zsidó Seol, a görög Hades, a kelta Avalon. Itt volt Sekhet-Hetep, a "lelkek örök hazája", ahová a "halál vizén" áteveztek a holtak lelkei az ősi kereszt jelével, a Tau-val díszített bárkáikon.

Egy monda szerint Tum isten a legnagyobb mélységekbe szállt le, hogy azok vizével megsemmisítse az emberiséget. Minden ember elpusztult, kivéve azokat, akiket Tum felvett a bárkájába. Ez a mítosz figyelemreméltó hasonlóságot mutat a Bibliai Noé történetével. 

Az egyiptomiak azonban nemcsak egy vízözönről tudtak, mint ahogy a maják vagy a zsidók sem. Az apokalipszis lehetősége évezredek óta jelen van az emberek gondolkodásában. Josephus Flavius, a neves I. századi zsidó történetíró szerint már az első emberpár készült egy globális katasztrófára.

Flavius szerint az özönvíz előtt élt generációk annak érdekében, hogy az általuk összegyűjtött tudás és felfedezések ne vesszenek el, „Ádám jövendölése alapján, miszerint a világ egyszer tűz ereje által, egy másik alkalommal, pedig a vízáradat ereje által fog elpusztulni, két oszlopot emeltek; az egyiket téglából, a másikat kőből és mindkettőre feljegyezték az általuk megismert tudást és bölcsességet. Azért mindkettőre, hogy amennyiben a téglából készült oszlopot az özönvíz elpusztítaná, akkor a kőoszlop megmaradjon az utódok számára…” (A zsidók története, I. könyv 70–71.) Flavius művében azt is megjegyzi, hogy korában ez az ősi tudást megőrző kőoszlop még megvolt, „Szíriád földjén”.

A maja legenda 52.000 évenként megismétlődő hold-árvízről beszél. A zsidó mítosz három vízözönt ismer Kenan, Henoch és Noé idejéből, egy ómexikói imádság három világpusztulásról beszél, a tupi indiánok mondája lehulló holdakról, a saisi papok megváltozott mozgású égitestekről és az általuk okozott tűz- és vízkatasztrófákról beszéltek Platónnak. A hagyomány szerint Atlantisz is több részletben süllyedt el.  
  

Legfrisebb elméletek, teóriák

 

Legfrissebb Kutatások - 2004

 

Rekonstruált Atlantisz

 

Egy tudós úgy véli megtalálta az elveszett város, Atlantisz maradványait. Dél-Spanyolországról készült műholdfelvételeken olyan jegyek figyelhetők meg, melyek egyezni látszanak a görög tudós, Platón mesés utópiájában leírtakkal.

Dr. Rainer Kuehne, a német Wuppertal Egyetem munkatársa szerint Atlantisz "szigete" egyszerűen arra a területre utal, amit Spanyolország déli partjainál egy árvíz i.e. 800 és 500 között elpusztított.

A Cadiz városához közel eső Marisma de Hinojos néven ismert sós mocsaras területről készült műholdfelvételeken két téglalap alakú szerkezet figyelhető meg az iszapban, valamint koncentrikus körök részei, melyek egykor körül ölelhették azokat.

 

Spanyolország - Marisma de Hinojos sós mocsaras területről készült műholdfelvétel

 

"Platón egy ősi görög mértékegységben számított 925 méternek megfelelő átmérőjű szigetről írt, amit több kör alakú építmény övezett - koncentrikus körök - egyesek szárazföldből, míg mások vízből álltak. A felvételeken olyan körök láthatók, mint amiről Platón regélt" - nyilatkozott Dr. Kuehne a BBC Newsnak.

A tudós szerint a téglalap alakú jegyek egy, a tenger istenének, Poszeidónnak emelt "ezüst" templom, illetve egy "arany" templom maradványai lehetnek, ez utóbbit Kleitó és Poszeidón tiszteletére szenteltek - melyeket Platón Kritiász dialógusa leír.

A "sziget" és a körök méretei a felvételek alapján valamivel nagyobbak, mint a Platón által leírtak, amire Dr. Kuehne szerint két lehetséges magyarázat van. Az első szerint Platón egyszerűen alábecsülte Atlantisz méreteit, a második szerint a görög tudós által használt mértékegység akkoriban 20%-kal kisebb lehetett. Amennyiben az utóbbi a helytálló, akkor az egyik téglalap alakú szerkezet szinte teljesen megegyezik a Platón által a Poszeidón templomra megadott dimenziókkal.

A jellemvonásokat eredetileg Werner Wickbold, egy Atlantisz rajongó vette észre, aki számtalan fényképet tanulmányozott már át a Platón által leírt város jelei után kutatva. "Ez az egyetlen hely, ami egyezést mutat a leírással" - mondta, hozzátéve, hogy a görögöket valószínűleg megzavarhatta az az egyiptomi szó Atlantisz történetének átvételében, ami egyben partvonalat és szigetet is jelent. 

 

Az ezüst és arany templom maradványai

 

"Sok gond van az értelmezésekkel. Az emberek látnak valamit, és szinte mindenki mást magyaráz bele" - kommentálta a két "templomot" megjelenítő műholdfelvételt Tony Wilkinson, brit régész, a távoli észlelések szakértője. "Szükségünk lenne egy időpont meghatározásra, különben csak morfológiával foglalkozunk, mindazonáltal a jegyek érdekesek."

Atlantisz története évszázadok óta foglalkoztatja a tudósok képzeletét. A mitikus föld legkorábbi feljegyzései Platón dialógusaiban, a Kritiász és Timaioszban jelentek meg. Története a mesés gazdagság, fejlett civilizáció és természeti szépségek földjéről rengeteg kalandort ösztönzött a keresésére.

Az egyik legfrissebb elmélet szerint Atlantisz megegyezik a Spartel szigettel, egy iszapzátonnyal Gibraltár földnyelvén, ami 11.000 évvel ezelőtt süllyedt el. Platón leírása szerint Atlantisz rendelkezett egy "síksággal". Dr. Kuehne szerint ez lehet az a síkság, ami ma Spanyolország déli partjaitól egészen Sevilláig nyúlik. A görög tudós által leírt magas hegyek elvileg a Sierra Morena és a Sierra Nevada lehetnének. "Platón megemlíti, hogy Atlantisz rézben és más fémekben gazdag város volt. Sierra Morena bányái bővelkednek a rézben" - magyarázta Dr. Kuehne. A tudós megjegyezte, hogy a Platón által leírt harcok az atlantisziak és a Földközi-tenger keleti vidékeinek lakói között nagyban emlékeztetnek a tengeri emberekként ismert rejtélyes fosztogatók által Egyiptomra és Ciprusra i.e. 12. században mért támadásokra. Ez az idővonal Atlantisz városát és társadalmát azonosíthatja a vaskori Tartessos kultúrával, vagy egy másik, ismeretlen bronzkori civilizációval.

Dr. Kuehne elmondta, reméli sikerült felkeltenie a régészek figyelmét, hogy feltárják a helyszínt, ami azonban nem lesz könnyű, mivel a "templomok" egy spanyol nemzeti park területén fekszenek.


Elméletek, teóriák

 

Atlantisz pusztulása - Vízözön
 

Vannak, akik komolyan hiszik, hogy az emberiség történelmének egy előző, varázslatokkal, mágiával teljes csodálatos szakaszában hatalmas erőket birtokoltak az emberek. Az elmélet hívei szerint az emberiség egykori kiemelkedő vezetői, az atlantiszi mágusok, illetve a velük szembenálló lemuriaiak a hatalomért folytatott vetélkedésük során óvatlanul olyan kozmikus erőket szabadítottak a Földre, mely aztán katasztrófák sorozatát hozta, és csapás, csapás után érte a bolygót.

Mások a természeti katasztrófa teóriát vallják, s inkább egy, legalább 10 kilométer átmérőjű meteor becsapódását tartják valószínűnek, amely óriási sebet ejtett a földgolyón, romba döntve a körülbelül 15-17 ezer évvel ezelőtt virágzó kultúrákat.

Egyes elképzelések szerint egy kisbolygó (talán az egykor a Mars és a Jupiter közti pályán keringő Phaeton) ütközött bolygónknak, s ennek következménye lett a mágneses sarkok eltolódása, a Golf-áramlat irányváltoztatása, a feltételezett Atlantisz pusztulása, a szibériai mamutok ezreinek hirtelen jégbefagyása.

Egy ilyen ütközés hatására, ha az idegen égitest tengert ér, egyes számítások szerint 5000 méteres árhullám keletkezhet, amely akár többször is körbeszáguldhatott az egész földtekén, gyakorlatilag csak a legmagasabb hegycsúcsokat kímélve, s ott téve lehetővé a csekély számú túlélő megmenekülését. Lehet, hogy ez az esemény ihlette a világ összes vízözön-legendáját?

A vélemények megoszlanak, egyes geológusok szerint az elmúlt 15 600 évben nem lehetett olyan vulkánosság, amely például Atlantiszt megsemmisíthette volna, ám az óceán aljzatát több expedíció is vizsgálta, és francia tudósok a tenger mélyéről olyan lávaszerű bazaltos kőzeteket hoztak a felszínre, amelyek egyértelműen a szabad levegőn szilárdultak meg, korukat, pedig a 10-14 000 évvel ezelőtti periódusba teszik.

Demográfiai vizsgálódások szerint is valami mégiscsak történt, hiszen a Föld lakossága az i.e. 11 800 és 11 600 közötti évekig állandóan nőtt, majd hirtelen rohamosan csökkent, és csak az i.e. 8000 körüli évektől nő újra.

Az apokalipszis lehetősége évezredek óta jelen van az emberek gondolkodásában. Josephus Flavius, a neves I. századi zsidó történetíró szerint már az első emberpár készült egy globális katasztrófára. Flavius szerint az özönvíz előtt élt generációk annak érdekében, hogy az általuk összegyűjtött tudás és felfedezések ne vesszenek el, „Ádám jövendölése alapján, miszerint a világ egyszer tűz ereje által, egy másik alkalommal, pedig a vízáradat ereje által fog elpusztulni, két oszlopot emeltek; az egyiket téglából, a másikat kőből és mindkettőre feljegyezték az általuk megismert tudást és bölcsességet. Azért mindkettőre, hogy amennyiben a téglából készült oszlopot az özönvíz elpusztítaná, akkor a kőoszlop megmaradjon az utódok számára…” (A zsidók története, I. könyv 70–71.) Flavius művében azt is megjegyzi, hogy korában ez az ősi tudást megőrző kőoszlop még megvolt, „Szíriád földjén”.

A történelemben bekövetkezett apokalipszis legismertebb leírását az Ószövetség őrizte meg. Egyes teológusok szerint már Mózes első könyvének kezdő sorai egy világméretű, sőt kozmikus katasztrófára utalnak. Az úgynevezett „kettős teremtés” elmélet hívei szerint Ádám teremtése előtt is létezhetett egy civilizáció, amely Isten ítélete következtében nyomtalanul elpusztult, és ennek helyére teremtette Isten a ma élő emberiség őseit. Míg az ős apokalipszisre legfeljebb közvetett bibliai utalások vannak, az egész földet elborító áradásról, az özönvízről már részletesen tudósít az Ószövetség.

Érdekes módon a Biblia hasonló genetikai keveredésről számol be Ádám leszármazottai és természetfeletti lények között, mint az Atlantisz-legenda.

„Az óriások [„nefilim” = „bukottak / akik leestek / aláhullottak”] valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai [angyalok] bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek azok a hatalmasok [„hősök”], kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” (Teremtés könyve 6,4)

A félistenek, héroszok rendkívüli képességekkel és ismerettel rendelkeztek (egyes feltételezések szerint repülő szerkezeteket használtak, és ismerték az elektromosságot, valamint magas szinten értettek a mágia és asztrológia különböző ágazataihoz), ám alaptermészetük a Biblia szerint annyira romlottá vált, hogy „szívük minden alkotása szüntelen csak gonosz” volt. Egy közel – vagy több mint – száz esztendős átmeneti korszak után, amely alatt Noé és családja hasztalan próbálta figyelmeztetni kortársait a közelgő apokalipszisre, Isten egy nap elhozta az özönvizet az egész emberiség elpusztítására.

Bár a Teremtés könyvének beszámolója szerint a több mint egy évig tartó kataklizmában Noé „óceánjárójának” nyolc utasa kivételével mindenki elpusztult, az özönvíz előtti civilizáció tárgyi emlékei – köztük a Flavius által említett „tudás kőoszlopa” – esetleg fennmaradhattak, megkönnyítve ez által a túlélők számára az újrakezdést.

 

Korszakváltás küszöbén - 2012

 

Gaia (Földanya) és Atlantisz

 

A Föld felszíne, sőt az egész Naprendszer egykori katasztrófák emlékeit őrzik. A gigantikus aszteroida-kráterek méretéből arra lehet következtetni, hogy ha létezett akkoriban civilizáció bolygónkon, az nagy valószínűséggel elpusztult a becsapódás nyomán keletkezett földrengések, szökőár és a következményként jelentkező időjárási anomáliák következtében.

Graham Hancock angol bestseller szerző „Istenek kézjegyei – Kutatás a kezdetek és a vég után” (Alexandra Kiadó, 1998) című könyvében ókori térképek vizsgálata alapján azt állítja, hogy a kontinensek a múltban másképp helyezkedtek el, mint ma, például az Antarktisz jégmentes, növényzettel borított föld volt, valahol a jelenlegi Dél-Amerika földrajzi szélességén. A kontinensek átrendeződése okaként Hancock a földkéreg „elcsúszását” említi. Mások szerint a Föld tengely és a Nap körüli keringési sík a múltban merőleges szöget zárt be, szemben a mai ferde síkkal. Ez a pályamódosulás okozhatta a feltételezések szerint az évszakok kialakulását, amelyet az ószövetségi leírás a vízözön utánra datál.

A tudósok általában egyetértenek abban, hogy a régészeti leletek és az írott források alapján a ma ismert civilizációk minden átmenet nélkül, mintegy 5-6000 éve bukkantak fel a történelemben. (Bár egyes emlékekről, így például az egyiptomi szfinx törzsét képező kőtömbről vagy a stonehange-i obeliszkekről ennél régebbi dátumot is feltételeznek.) Az előzményeket homály fedi: ebbe a történelmi vákuumba – az ősi civilizációk teoretikusai szerint – akár az Atlantisz-legenda, akár a Biblia preádámi illetve özönvíz előtti világa beilleszthető lehet.

Az Atlantiszról szóló mítoszok legszorgalmasabb népszerűsítői ma a New Age irányzatához tartozók közül kerülnek ki. Közismert, hogy az „új kor”-ideológia szerint a föld egy átfogó korszakváltás előtt áll, amely egyaránt érinti a természetet, az emberiséget és a mindenben jelenlévőt. E korszakváltás számos New Age-tanító szerint az egykori tökéletes birodalom mintájára egy, az emberiség és a szellemvilág közötti határokat nem ismerő világ, az Új-Atlantisz eljövetelét készíti elő.

Az atlantiszi világ küszöbönálló újrafelfedezését a mozgalom legnevesebb médiumai, Helena Petrovna Blavatsky, Alice Ann Bailey és Edgar Cayce már a XX. század első felében megjövendölték. Szerintük az ezredforduló táján újra előtérbe lépnek azok a természetfeletti lények („felsőbb mesterek”, a „Hierarchia”), akik befolyásuk alatt tartották a hajdan volt aranykort. Ezen elméletek megjegyzik ugyanakkor, hogy a magasabb szintre történő átmenet nem lesz fájdalommentes: természeti katasztrófák, pusztító világháborúk és más megrázkódtatások kísérik majd, amelyek célja, hogy az elmaradott, és fejlődésre képtelen csoportoktól – úgymond – „megtisztuljon” a föld.

Alice Bailey azt írta 1947-ben az eljövendő világkonfliktusról:

„A feszültségek a világban és különösen a Hierarchiában olyanok, hogy egy újabb és valószínűleg végső világválságot fognak eredményezni, hacsak nem következik el bolygónkon a szellemi élet olyan felgyorsulása, amelyen keresztül a régóta várt Új Kor feltételeinek eljövetele megdöbbentően gyorssá válik…” (The Rays and the Initations, 1947)

Edgar Cayce szerint az Új-Atlantisz egy kataklizmasorozat nyomán fog ismét előbukkanni. Követői szerint ilyen katasztrófákra vonatkozó jövendölések megtalálhatók a különböző kultúrkörökben: Nostradamus – az utóbbi hónapokban némileg tekintélyét vesztett – jövendöléseitől kezdve a hopi indián próféciákig.

A természeti katasztrófák megsokasodása és több, szinte megoldhatatlannak látszó globális probléma (környezeti ártalmak, katonai–gazdasági–vallási konfliktusok) egyidejű jelentkezése világszerte felkeltette nemcsak az aggódást a föld jövője miatt, hanem a radikális változás iránti várakozást is.

 

Atlantisz - Antarktisz (Fillér Ferenc írásából)  

 

Már régóta azt mesélik, hogy az elsüllyedt kontinensen a "könyvtárakban" nem könyvek voltak, hanem különböző kristályok, amelyekben benne volt az adott könyv teljes tartalma. Ez a kristályban való információtárolás megjelenik a Bibliában is. Itt is észrevehető egy összefüggés. (Talán a kristálykoponyák is atlantiszi eredetűek lehetnek?)

Ezek a mondák akkor ütötték fel a fejüket a köztudatban, amikor még a számítástechnika csak gyerekcipőben járt. Tehát nem lehet utólagos belemagyarázásról beszélni. Jelenleg ilyen kristályokkal kísérleteznek, mint információtároló és minden valószínűség szerint ezek fogják leváltani a CD-ket egy-két év múlva. De vajon ezt honnan tudhatták akkor, ha csak tényleg nem létezett Atlantisz és a fejlett technológiája?

Ezzel tehát beláthattuk, hogy nagyon nagy esélye van annak, hogy valamikor létezett Atlantisz, csak valamilyen természeti katasztrófa során elsüllyedt.

Mi van akkor, ha ez mégsem így történt? Mi van akkor, ha Atlantisz egyáltalán nem is süllyedt el? Hiszen többszöri kutatások során sem találtak semmi olyat a tengerben, mely egyértelműen bizonyította volna létét. Ám az előbbi gondolatsorok éppen ennek az ellenkezőjére utaltak. A paradoxon feloldható. Lehet, hogy azért nem találtunk eddig semmit, mert egyszerűen nem ott kerestük, ahol kellett volna. Tekintsünk egy kicsit délebbre az eredeti helyszíntől. Sőt, sokkal délebbre. Egészen le a sarkkörökig. Itt terül el a hatalmas területtel rendelkező Antarktisz. Az egyetlen probléma csak az, hogy itt nagyon hideg van, a felszínét vastag jégtakaró borítja. Ezért nem is emlékeztet egy zöldellő tájra, mint ahogy eddig Atlantiszt elképzeltük.

Ez azonban nem volt mindig így. Úgy körülbelül hatvanhat millió éve teljesen más látvány tárulhatott volna az arra járók szeme elé. A dinoszauruszok kihalását megelőzően, szinte trópusi őserdők borították. 

Egyes vállalkozó kedvű kutatók ugyanis egy kacsacsőrű dinoszaurusz csontvázára bukkantak Vega szigetén, az Antarktisz egyik félszigetétől nem messze. Ilyen csontvázat már találtak Dél-Amerikában is, tehát ez az egyed is onnan vándorolhatott át. Ebből nem csak arra következtethetünk, hogy az Antarktisz összeköttetésben állt Amerikával, hanem arra is, hogy felszínét valamikor dús növényzet borította, máskülönben nem juthatott volna ilyen messzire ez a kizárólag növényekkel táplálkozó dinoszaurusz-fajta. Egyes feltételezések szerint az Antarktisz összeköttetésben állt Afrikával és Ausztráliával is különböző földnyelveken keresztül és az erszényesek is innen vándoroltak át Ausztráliába. Hogy mitől változott meg a kontinens klímája ilyen drasztikusan? Lehet, hogy több millió éve becsapódott egy meteor, a felszálló porfelhő miatt kihaltak egyes állatfajok, ám a Föld pályája is módosult az ütközést követően, s a hajdan meleg Atlantiszból a hideg Antarktisz lett... 

Atlantisz fénykorában még a SZERETET és az ERŐ egyensúlyban volt. Vagyis tökéletes harmóniában éltek, és ez a harmonikus rezgés tartotta egyensúlyban a Földet is. Ismerték a gyógyítás ősi technikáit, vagyis többek közt a kristálygyógyítást, a fénnyel való gyógyítást és az energiával történő gyógyítást. Azonban, amikor felborult az egyensúly, az erő és a hatalom kezdett túlsúlyba kerülni, az Istenek parancsára – természeti katasztrófák eszközei által - el kellett pusztulnia Atlantisznak.

A Földbolygó, mint élőlény, időről-időre megrázza magát, harmóniába hozza önmagát, ezzel kiegyenlítve azokat a hatásokat, amiket az emberiség tudatlanságában felborított. Ez a megújulás azonban minden esetben természeti katasztrófákkal jár együtt.

A harmonikus, szeretettel teli rezgések (gondolatok, érzelmek) most is nagyon fontosak a Földünk számára, ezért vigyázzunk a Földre és óvjuk, amennyire csak lehet.

Ha mindenki csak egy picit tesz hozzá a saját szeretetéből, akkor a sok pici összeadódik, és Gaia (Földanya) nagyon hálás érte! Álljunk meg egy pillanatra, és köszönjünk meg mindent a Földanyának, amivel fenntartja életünket: az ételt, az italt, az otthont, a ruhát, az oxigént termelő fákat és bokrokat, virágokat, az állatvilágot, a köveket, a gyönyörű tájakat, és még sorolhatnám. Tartsuk hát tiszteletben lényét és ígérjük meg, hogy csak annyit veszünk el belőle, amennyire feltétlenül szükségünk van. Bármit kapjunk is tőle, köszönjük meg hálás szívvel, és küldjünk viszonzásul szeretetet. Ezzel fejezhetjük ki leginkább hálánkat, amiért Gaia „elvisel” minket, vagyis az emberiséget a hátán. Ha így teszünk, talán kevesebb természeti katasztrófa szükséges az egyensúly újbóli megteremtéséhez, és nem utolsó sorban mi is boldogabban élhetünk.